Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

Nógrád megye levéltárában az 1840-ben és 1844/45-ben készült kivetési összeírások fennmaradtak, és lehetővé teszik, hogy megállapítsuk a nemesi jövedelmek nagyság szerinti szóródását a bocskorosoktól a főrendiekig.66

Az 1845. évi 1842. számú közgyűlési végzés az 1834-ben megszabott kivetési kulcsot a legelők haszna vonatkozásában úgy módosította, hogy - lévén a legelők csak néhol tagosítottak, és a közbirtokosságban használtak haszna arányosan nem állapítható meg - azt mindenütt elhagyta, ugyanakkor a földbirtokok hasznát „feljebb rugtatták", de az eredeti kulcsot, amelyet az 1839/40. évi országgyűlés költségeinek kivetésekor is alkalmaztak, egyelőre nem ismerjük. így tehát az 1841. évi 72. számú végzés alapján kivetett országgyűlési hozzájárulásokhoz készített, alább felhasznált nemesi birtokösszeírásban feltüntetett jövedelemösszegek közvetlenül nem hasonlíthatók össze az 1845. éviekkel, de a vagyoni differenciálódást, a jövedelmek gyakorisági eloszlását jól érzékeltetik.

Egy úrbéri jobbágytelek hasznát 1845-ben az alábbi kulcs szerint vetették ki:

1. rendű határban

52 Pft

2. rendű határban

48 Pft

3. rendű határban

42 Pft

4. rendű határban

36 Pft

Egy „kila" (azaz kb. 600

négyszögöl) majorsági föld haszna:

1. rendű határban

1 Pft 45 krajcár

2. rendű határban

2 Pft 5 krajcár

3. rendű határban

1 Pft

4. rendű határban

45 krajcár

Egy szekér szénát termő haszna mindenütt 5 Pft, egy kapás majorsági szőlő termését egy akó bor árának vették, egy „kila"(azaz pozsonyi mérő) gabona árát pedig 1 Pft-ban számították.

A hivatal után járó jövedelmeket forintértékben számították be.

Ki kell emelnünk, hogy 1845-ben, az addigi gyakorlattal szemben határozatot hozott a vármegye, hogy akik „semmi jövedelmet nem tudnak bevallani, mintegy személyes kereseti lehetőség után meghatározott 10 Pft-nyi jövedelem általában minden személy össze írt jövedelmeihez tétessék hozzá". Vagyis a legszegényebbek - mai szóval - létminimumát 10 Pft-ra tették.

Az 1840/41. évi és az 1845. évi nemesi hozzájárulás-kivetési lajstromból az uradalom helységeiben lakó vagy birtokoló, nemesnek tekintett személyek neveit gyűjtöttük ki.

66 NML IV. 7. c) 6., 1077. sz. nemesi összeírás (1840), és 1079. sz. nemesi összeírás (1845).

256