Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
kos főrend, gr. Berényi György és gr. Bossányi Julianna, egy aradi és temesi királyi ügyész özvegye voltak. A nemesi birtokokkal rendelkező négy plébánia (Ecseg 67 Ft 30 krajcár, Varbó 60 Ft, Szakái 37 Ft 30 krajcár, Rimóc 30 Ft) mellett csupán két világi birtokos nemes (Szent-Ivány László Szakáiban - 32 Ft 15 krajcár - és Nagy László Varsányban - birtokai után 22 Ft 30 krajcár, árendájáért 12 Ft) fizetett 20 Ft- nál többet, míg a többi családfő, az összeírt földesurak 70,3%-a ennél kevesebbet adott, vagy - mivel a hátralékosok is közülük kerültek ki - tartozott adni. Az összeírás - ismét hangsúlyozzuk - nem tünteti fel az armalistákat, ezért Szécsényben gr. Forgách József mellett csak egy nemest említ, Nagy Istvánt (6 Ft adóval), és az uradalombeli kiváltságos családok közül csak a Balás nemzetség tizenöt birtokos tagja, valamint a kuriális nemes szakáli Urbán família két férfi tagja szerepel benne. Mivel Napóleon továbbra is fenyegetést jelentett mind a Habsburg-dinasz- tia közép-európai hegemóniájára, mind a magyar nemesség feudális előjogaira, a budai országgyűlésen összegyűlt karok és rendek az 1807. évi 2. törvénycikkben sérelmeik ellenére hangoztatták hűségüket „O Szent Királyi felségéhez", és - ismét nyomatékosan kikötve, hogy csak a rendkívüli esetben és önként vállalták, a jövendőre való minden következmény nélkül - beleegyeztek, hogy minden nemes vagy polgár ingatlan javaiból (leszámítva a gazdasági felszerelést), továbbá a regálékból származó évi tiszta jövedelme hatodrészét, az épületek és ingóságok igaz értékének pedig századrészét tartozik beszolgáltatni a királyi kincstárba. A törvény ez alkalommal nem vetett ki adót a jobbágyokra - eleget nyúzták őket a rendszeres hadi- és vármegyei adókkal, beszállásolási, forspontozási és közmunkaterhekkel a háború éveiben. Fontos, és az összeírások elemzéséhez szükséges is kiemelni, hogy az úrbéresként élők kivételével minden kereskedőt, mesterembert és művészt is megadóztattak befektetett vagyonuk századrésze erejéig. Emellett adókötelesek voltak a honoráriumok, hivatali illetmények, a magántisztviselői illetmények, sőt a tisztviselők éves szerződésekkel járó, deputátumnak nevezett természetbeni járandóságai is. így a beszedési jegyzékeken honoráciorok, sőt nemesi birtokokat, haszonvételeket bérlő zsidó kereskedők is szerepelnek, továbbá az egyházi rend tagjai is felvétettek a lajstromokba. Tekintettel arra, hogy a nemesek mindenfajta jövedelme - egységes kulcs szerint - megméretett, a törvényhozó Karok és Rendek nyomatékosan hangsúlyozták, hogy az adózók egyéni nyilatkozatait szigorú titokként kell kezelni, házi használatra, csupán erre az egy alkalomra szolgálnak, és a törvényhatóságok a nádornak is csak a befolyt végösszeget kötelesek közölni. így hát akkoriban hétpecsétes titokként kezelt okmányok ama összeírások, amelyek ma kitűnő adatokat nyújtanak a nemesek vagyoni rétegződésének feltárásához. Az 1808. évi 2. törvénycikkel a magyar nemesi rendek - újfent kikötve, hogy csupán egy ízben és a jövőre levonható minden következmény nélkül 252
