Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

kát és segélyeket (subsidium) kell kivetni. Csak ahhoz ragaszkodtak, hogy or- szággyűlésileg szülessék az adózási határozat. A kortársak által insurrectió- nak nevezett személyes nemesi felkelésre már csak néhányszor került sor. Első ízben a trónra lépő Mária Terézia uralkodásának jogosságát tagadó porosz és bajor uralkodók hadainak támadása elleni védekezés érdekében hirdettek insurrectiót. Közismert a jelenet: az ifjú királynő a magyar nemesi országgyűléshez fordult, és a fellelkesült rendek „életüket és vérüket" (vitám et sangui- nem) ajánlották fel neki. Elterjedt anekdota, hogy ehhez a magyar nemesek azt is hozzátették: „de zabot nem!" (séd avenam non), vagyis adózni nem akartak. A valóság ezzel szemben az, hogy az általános felkelés mellett az 1741. évi 63. törvénycikk azt is kimondta, hogy a birtokos nemesek minden nádori porta után kötelesek felszerelni és eltartani egy-egy lovas katonát, de a törvényhozók hangsúlyozták, hogy ez az adózás a jövendőre vonatkozó következmény nélküli. A fő érv ugyanis megmaradt az az 1723. évi 6. törvénycikkben kimondott sarkalatos előjog, hogy a földesurak minden adózás alól mindenkorra mentesek maradnak.

A „szűkebb vagyoni tehetségű" nemesek, továbbá egy telkes, egyházi nemesek, özvegyek, árvák, szabad királyi városok és más kiváltságosok jövedelmeik arányában hozzájárulást fizettek a hadiköltségekhez. Ennek végrehajtását a megyei tisztviselők végezték, becsű szerint. Nógrádban 128 dika tett ki egy nádori portát. Sajnos a fennmaradt forrás nem teszi lehetővé az uradalom helységeiben élő nemesség teljes körű rekonstruálását, így - itt és most - el kellett tekinteni feldolgozásától.58

A napóleoni háborúk eladdig példátlan erőfeszítéseket követeltek meg a bécsi udvartól. A Habsburgok és a magyar nemesség között már az 1790-es évek elején megteremtődött az érdekazonosságon alapuló szövetség, hiszen a francia eszmék a feudális kiváltságok eltörlését és a társadalom gyökeres, polgári átalakítását hirdették, így uralmukat, kiváltságaikat fenyegették. Az érdekszövetség legmarkánsabban a magyar országgyűlés által meghirdetett insurrectiókban nyilvánult meg 1797-ben, 1801-ben, 1805-ben és 1809-ben.

A magyar rendek az 1805. évi 1. törvénycikk „élőbeszédje" szerint, fellelkesülve őfelsége, a király és a nádor beszédein, és megértve, hogy a francia császár támadása nagy veszélyt jelent nem csupán az uralkodóház, hanem Magyarország „sarkalatos törvényei, a nemesség ősi kiváltsága és szabadságai" fennmaradására nézve is, általános felkelést hirdettek ki, de nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy „minden jövendőre való következtetés nélkül". Vállalták azt is, hogy a személyes insurrectio mellett rendkívüli hadisegélyt fizetnek, azaz minden nádori porta adóegységet kitevő nemesi vagyon után két lovas és hat gyalogos katonát is kiállítanak, felszerelnek és el58 NML IV. 7. c) 6., 1741. évi dikális összeírás. Eszerint gr. Forgách József 274 Vi, özv. Balás Mihályné 109 Vt, Balás Márton 29, Balás István 21 % dikát adózott.

250