Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

nyi bevétele volt gazdaságai után.54 Éves jövedelme alapján (1841: 794 Pft 51 krajcár, 1845: 1 115 Pft) tehát Beke Gábor a vármegye középbirtokosai közé emelte magát.

Élénken részt vett a szécsényi polgári közéletben is, a gr. Forgách Pál által 1838-ban alapított kaszinó főigazgatójává választották. Az 1848-as forradalom és szabadságharc másfél éve alatt fokozódott aktivitása. Tavasszal, a nemzetőrség felállításakor, a harminckilenc éves, volt megyei számvevő és táblabíró, közbirtokos is jelentkezett a szécsényi alakulatba, sőt május 24-én a vármegye önkéntes mozgó nemzetőrség felállításához adományokat gyűjtő megbízottja lett a szécsényi kerületben. 1849-ben a független, felelős magyar kormány kinevezte a Losonci járás főszolgabírójává, e tisztét októberig (!) ellátta. Hirdetményeket terjesztett, adót szedett, amit később terhére róttak. A pesti cs. kir. haditörvényszék 1851. augusztus 25-én, több havi fogság után felmentette. Rendőri megfigyelés alá került, a titkos jelentések politikai viselkedését aggasztónak tartották. A kiegyezés után királyi járásbíróként és megyebizottsági tagként fejezte be közéleti pályáját.55

Ha már az inscriptiós tisztek vagyoni és jövedelmi viszonyainak alakulását követve egészen az 1840-es évekig előrefutottunk, itt kell megemlítenünk azt is, hogy a honorácior Haynald István 1840-es adatok szerint évi 1 207 Pft 55 krajcárra becsült jövedelméből 830 Pft-ot „hivatala" után élvezett, míg szécsényi birtokaiból csak 337 Pft 55 krajcárt, Massza Alajos orvos özvegye pedig még nyugdíjpénzt is többet - 320 Pft-ot - kapott, mint amit az inscribált birtokból remélhetett, pedig azon összeg is 224 Pft-ra rúgott.

Mit jelentettek tehát a tiszti inscriptiók? Erre a kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy az uradalmi tisztek közül a magasabb, esetleg bizalmasabb munkakört betöltő, gr. Forgách Józsefet hosszú időn át érdemesen szolgáló személyek kapták, életük végéig, de azzal, hogy özvegyeik, fiaik is megtarthatták e földeket, és azon a közbirtokosokhoz hasonló feltételek mellett önálló nemesi gazdaságot folytathattak. így még Pulszky Ferenc is, mint gr. Forgách József végrendeletéből reá háramló jószágokat, megvette - legalább papíron - a Szontágh-, Beke-, Massza-, Szojka-, Haynald- és Ivánka-féle, összesen a tényleges állapot szerint 606 kát. h., a megítélt állomány szerint viszont 640 kát. h. kiterjedésű inscriptiókat.

Tulajdonjoguk véglegesen a jobbágyfelszabadítást követő tagosítások és birtokrendezési perek alkalmával dőlt el. Az inscriptiók így valóban „ideiglenes" birtokadományozások voltak, mivel az eredeti földesúr azokat fizetés- és nyugdíj-kiegészítés jelleggel adta tisztjeinek, de az inscriptiós birtokot a javadalmazott tiszt örökösei is gyakran megtartották. így Ivánka Imre prefektus sipeki és varsányi inscriptióját fia, László, majd annak özvegye,

54 NML IV. 7. c) 6., 1079. sz. nemesi összeírás (1845).

55 HL 39. h), Bach-kori rendőri felügyeletesek kartonjai, 56/175.

248