Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

kaptak, hogy a többi inscriptionalistával közös legelőn tizennégy szarvas- marhát és kétszázötven juhot tarthatnak. Ezt a lehetőséget ki is használták, mert Massza Alajos honoráciornak az 1828-as országos összeírás szerint hat ökre, két fejőstehene, négy igáslova és százhúsz darab egyévesnél öregebb birkája volt, vagyis négy szolgájával közbirtokos földesúrként gazdálkodott a mintegy 113 kát. h. nagyságú belső telekből, szántóból, rétekből és legelőkből álló inscriptiós birtokon.48

A XIX. század első felében ismert harmadik szécsényi inscriptio élvezője, Szontágh István (1779 - Szécsény, 1851) „cipszer" (szepesi szász) nemes családjában hagyomány volt az uradalmi tiszti pálya. Apja, Mihály (1738-1822) hg. Esterházy Miklós véglesi és bujáki uradalmainak ügyigazgatójaként működött, testvére, Lajos (1781-1848) ugyanott folytatta apja hivatalát, másik öccse, Sámuel (1788-1842) pedig, miután a pesti egyetemen jogot, Selmecen bányászatot végzett és 1810-ben a pesti Királyi Táblán jurátus lett, közel harminchárom éven át volt gr. Forgách József felsőkemencei jószágainak ügyésze, továbbá a Felső-magyarországi Bányászati Társulat tagja. Feleségül vette farádi Veres Annát, aki két fiú- és két leánygyermekkel (Mária és Antónia) ajándékozta meg. Ferenc (1814 - Lapujtő, 1886) fia ügyvédi vizsgát tett, majd a magyaróvári mezőgazdasági tanintézetet is elvégezte, kitűnő gazdaként volt híres. A kisebb fiú, Pál (Szécsény, 1820 - Horpács, 1904) fényes pályát futott be: ügyvédi vizsgája után 1842-1848 között a Szécsényi járás alszolgabírája, 1848-ban a bécsi magyar „Külügyminisztérium" (Király Személye Körüli Minisztérium) államtitkárává kinevezett szécsényi földesúr, Pulszky Ferenc mellett a magyar szabadságért tevékenykedett, amiért később börtönt szenvedett. 1865 és 1887 között négy ciklusban balassagyarmati képviselő lett, kétszer a somogyi Tabon, egyszer a Csanádi Nagylakon választották meg. Nevét Madách Imréhez fűződő szoros barátsága tette ismertté, de Tisza Kálmánnak is egyik főembere volt.49

Szontágh István is a pesti egyetemen végezte el a hároméves jogi tanulmányokat, és 1800. május 17-én jurátus - esküdt jegyző - lett a pesti Királyi Táblán. Pályáját maga is a hg. Esterházyak rendes ügyészeként kezdte. Később elvállalta gr. Forgách József és a felesége, gr. Koháry Mária révén rokon hg. Koháry Ferenc uradalmainak direktori tisztségét. Végül a Ferenccel fiúágon kihalt Koháryak örökösének, Szász-Coburg Ernő fejedelmi herceg magyarországi uradalmainak főigazgatója lett, és 1827-ben udvari tanácsosi kinevezést is nyert.

A szász fejedelmi ház 1828 novemberében nyugdíjazta, de továbbra is a család magyarországi úriszékeinek elnöke maradt. Grófok, hercegek birtokszerzéseiben ügyeskedett, főrangúak bizalmasa volt, a rendi társadalom jól

48 OL N 26 - Nádori lt., 1828. évi országos összeírás, Nógrád megye, Szécsény.

49 GALCSIK Zsolt 2000.

245