Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
A Forgách grófok és az uradalomban élő armalisták mindennapi viszonyát jelzi az is, hogy - bár a taxalisták pénzen megváltották a robotterheket - a nagy munkatorlódások idején, az 1740-1750-es években az ő „jó akaratból" való „segítségüket" is elvárták például uradalmi építkezések szállításainál, a gabona piacra vitelekor, de a szekeres „forspontozás" mellett a búzaaratásnál és a szénakaszálásnál is. Ez pedig, ha nem is rendszeres, de terhes „segítség" volt, amelyért bért nem kaptak - így robot volt ez, ha nem is annak hívták. A nemesek robotjának egy másik, formailag önkéntes, de nagyon is belső kényszer szülte formája a kamatrobot volt. Az 1760-1790-es évekből fennmaradt uradalmi számadások tanúsága szerint a szegény sorsú lakosok szinte évről évre olyan helyzetbe jutottak, hogy tavaszra, de legkésőbb az aratás előtti hetekre teljesen kifogyott a kenyérnek való gabonájuk. Ilyenkor „nagy szorultságukban", „kerülhetetlen szükségükben" a Forgách-uradalomhoz fordultak „abajdócz" - azaz felében búzából, felerészt rozsból keverten vetett - kenyérgabonáért. A nagybirtok azzal a feltétellel adta a búzát, hogy amíg megadják új termésű gabonában, vagy megfizetik az árát, a kölcsönve- vők kamatként minden évben tartoznak három kila feles búza után két napot robotolni, mégpedig vagy szénakaszáláshoz egy kaszást és egy gyűjtőt, vagy gabona-betakarításhoz egy aratót és egy kévekötőt kiállítani. A kenyérnek való búzáért könyörgők között sok nemesi rendű is volt. így Szé- csényben Olasz Imre tizenkét kila, Baghy András két kila, Baghy Balázsné négy kila abajdócot vett kölcsön 1772-1776 között. Hat rimóci Percze 1776- ban huszonegy kila feles búzát kért és kapott ilyen feltételek mellett gr. Forgách Miklóstól. Még 1777-ben sem tudták megadni, ezért évről évre robotoltak - elhalálozásuk után a gyermekeik is. A varsányi nemes Lehoczky Mihály 1776-1777-ben hat kila, atyafia, Lehoczky József pedig nyolc kila gabonát vett kölcsön, és viselték a kamatterheket két évtized múlva is.43 A birtoktalan nemesek megélhetésük biztosítása végett jelentős számban szegődtek az uradalom konvenciós alkalmazottjai közé is. A tisztikar kevés kivétellel, a figyelők (hajdúk, huszárok stb.) elég nagy számmal nemesi rendűek voltak, de még a béresek, szolgák között is akadtak kiváltságos személyek. Az a szerény birtokú vagy armalista nemes, aki a Forgách-uradalom- ban állást kapott, rangja, beosztása szerint nagyobb vagy kisebb készpénzfizetést, természetbeni járandóságot, továbbá egyes esetekben „szolgálati" lakóházat és inscriptiót élvezett, így biztosíthatta családja megélhetését. A tisztek legrangosabbika, a prefektus, a Forgách grófok valamennyi uradalmának fő jogi, gazdasági irányítója volt. Szerződéseket kötött, jobbágykérvényeket bírált el, döntött a gazdasági tervekről, nagyobb beruházásokról. Mindig köznemes rendű, jogi képzettségű birtokos nemes volt: 1728-ban Pró- nay Pál, aki fizetése mellett - mint említettük - két és fél szécsényi házhelyet 43 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom. 243
