Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
birtokoló nemesek közé kerülhetett). Atyafiai közül Benedek és Antal két, illetve egy pilinyi jobbágy földesura volt, míg Bálint Endrefalván öt telekért fizetett hatvanadot, egyébként néhány évvel később a megye egyik szolgabírájának megbecsült tisztségét is ellátta. A Martzali család két tagja is birtokos volt a szécsényi uradalom falvaiban. Martzali Zsigmond a ma Varsányhoz tartozó Táb falubeli két telkes jobbágya mellett Halápon négy, Marcalban pedig nyolc házhely után adózott. Martzali Pál Kiscsitár (a mai Csitár egyik része) faluban öt, Marcalban három telek birtokosa volt. Zsigmond tehát a Nógrád megyebeli - zömmel néhány jobbágy nyakán élő - nemesek háromnegyed részénél gazdagabb volt, Pál pedig a kétharmadukénál uralt több jobbágytelket. A tábi három telkes jobbágya után adózó Werebéli János Sóshartyánban hat, Verebélyben pedig tizenkét sessiója után fizette meg a hatvanadot, tehát huszonegy telek tulajdonosaként a megye harminc legmódosabb nemes urának egyike volt. Domby Tamás úr is Nógrád egyik legtehetősebb ura, hiszen a tárgyalt uradalomhoz tartozó Bátka faluban regisztrált hét portáján (csak három után fizetett adót) kívül Halásziban öt, Ludányban három, Endrefalván három jobbágytelek után fizetett adót, míg galábocsi birtokai nem ismertek szám szerint. Kiscsitár egyik közbirtokosa, Nagy(h) Tamás itt három, „Na- garin" (?) faluban ugyancsak három, „Zyeryegh" településen pedig nyolc telkes jobbágy gazdája. „Zyerini", vagy „Zewrini" (Szörényi) Péter Varbón összeírt nyolc jobbágyán kívül Zoborban három, Kovácsiban kettő, Nagykéren kettő házhely birtokosa. Domby, Nagy és Szörényi urak tehát a nemességnek a legtehetősebb negyedrészéhez tartoztak a vármegyében. Végük a sort az ecsegi Baán Imre zárja, aki itteni öt jobbágytelkén kívül másutt nem rendelkezet birtokkal. Az uradalom falvaiban birtokos urak közül tehát a nagyúr Balassa Menyhért mellett általában közepesen, vagy kifejezetten jómódú köznemeseket találunk, szegénynek csupán Mikothelki Tamás mondható. Egytelkes nemes egy sem élt az uradalom községeiben, jóllehet a megye huszonnyolc helységében hetvennyolc „nobilis unius sessio- nis"-t írtak össze. Néhány évvel később, 1548-ban a portaösszeírás által a megye társadalmáról rajzolt kép már erős tónusokkal mutatja a törökkel szemben vívott állandó harcok pusztító következményeit:24 24 OL E 158 - Portaösszeírások, Nógrád megye, 1548. 223
