Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

messég vagyoni rétegződését meggyőződésünk szerint mégis jól érzékeltetik. 226 köznemes birtokos közül 58 (25,66%) egyetlen jobbágy uraként fizette be a hatvanad adót, 42 nemes (18,58%) kettő-kettő, míg 56 (24,77%) három-öt porta után adózott.

Összesen tehát 156 nemes család - a nógrádi birtokos nemesi társadalom kétharmada (69,01%) - nem mondhatott öt jobbágy teleknél többet a földesúri joghatósága alá tartozónak. Hat-tíz jobbágya összesítésünk alapján 28 (12,39%), nemes úrnak, 11-15 telke 7 (3,1%), 16-20 portája (82,65%), 21-25 sessiója pedig négy földbirtokosnak (1,77%) volt. Ez eddig 201 köznemes családfő - 88,92%.

A hiányzó huszonöt köznemes közül mintegy tizenöt személynek az összeírásból nem lehet kideríteni jobbágyai megközelítő számát sem, mivel vagy egyetlen telek után sem fizették meg a hatvanadot, vagy az összeírás adatai hiányosak (csak a nevet adják meg, a telekszámot és a hatvanad összegét viszont nem). A huszonöt jobbágy házhelynél többet magáénak mondható nógrádi köznemes földesurak száma legfeljebb tíz fő.

Ilyen benepossessionatus nemesnek számított Orbonás Ferenc, kilenc helységben, köztük Nagyromhányban élő mintegy negyvenöt jobbágy ura és tizenöt deserta telek gazdája. Apja, Orbonás György négy telket birtokolt Alsó- és Felső-„Zywg" faluban.18

Az 1830-ban a bárói címet is megszerző Lipthay családnak, amely Nóg- rádban, Kisfaludon a legrégibb idők óta volt birtokos, 1542-ben öt tagját írták össze. Közülük Miklós (fl539) ítélőmester özvegye, Sussalith Horváth Katalin kb. huszonöt telek gazdája volt. A négy másik Lipthaynak egyenként négy-nyolc telkét írták össze.19

Pazthohy Zsigmondról és Ferencről nem tett említést Nagy Iván, pedig ők a „pokoljáró" Tari Lőrinc örököseiként már 1554-ben több Pásztó környéki falu birtokosai, utóduk, Gergely 1598-ban úgyszintén. Ketten együtt 1542-ben mintegy hatvan jobbágytelek után adóztak Nagybárkány, Sóshar- tyán, Csécse, Szirák és más falvakban.20

Több olyan nemes família is szerepel az összeírásban, melyeknek más megyékben is kiterjedt birtokai voltak. így Tahy Ferenc nyolcvanhat jobbágytelek ura volt Nógrádban, Ság, Ságújfalu, Apátfalva, Litke, Tőrincs és más falvakban. Ő az a szigetvári főkapitány, somogyi főispán (1549-1552), királyi főlovászmester (1553-1573), aki felesége, Zrínyi Ilona révén sógora volt a szigetvári hősnek. 1535 óta Pozsega vármegye főispánja. I. Ferdinánd pártján maga is vitézül harcolt a török ellen. Később birtokokat szerzett

18 Az Orbonás (Orbonaz) családról lásd NAGY Iván 1857-1865, VIII., 236-237.

19 A Lipthay családot lásd uo. VII., 131-137.

20 A Pászthohiak BOROVSZKY vármegye-monográfiájának községtörténeti fejezete szerint 1454-től 1598-ig számos községben jelentős birtokosok voltak. (1911, 67., 78., 86., 92., 114.)

220