Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
meseket (nobiles possessionati) a birtokadomány nélkül nemesített úgynevezett címerleveles (armalista) nemesektől, továbbá voltak egyházi nemesek (praedialisták), akik vármegye jellegű nemesi székeket alkotva maguknak választottak bírót, katonáskodtak, adó- és vámmentességet is élveztek, de politikai jogaik nem voltak azonosak a többi, hivatalt viselhető köznemesével. A köznemesek mellett szép számmal voltak még olyan társadalmi csoportok, amelyek a földesúri tulajdont képező földeken földesúri hatalom alatt telkes gazdaként vagy zsellérként élő, cenzussal, kilenceddel, tizeddel és robottal szolgáló, az államnak, megyének, egyháznak egyaránt adózó, közmunkával és katonai beszállásolással is megterhelt jobbágyparasztoknál kedvezőbb közjogi helyzetet vívtak ki maguknak. A szabad kerületek - így a horvátországi Túrmező, továbbá a jász-kiskun és nagykun, valamint a hajdúvárosi kerületek - szintén kollektív privilégiumokat élveztek, tehát összesen egy nemesnek számítottak, és a diéta alsótábláján széket és szavazatot is bírtak, főbírájuk nem a vármegye, hanem az ország nádora volt.2 A köznemesek és a jobbágyok között, sajátos jogállású rétegként helyezkedtek el a szabadosok (libertini). A XVI-XVIII. században a fegyverrel szolgáló katonák, hajdúk mellett ide sorolták a falusi iparosokat (molnárokat, kovácsokat, mészárosokat, serfőzőket), továbbá a mezővárosi céhek mesterembereit, sőt a nem nemes uradalmi tiszteket (ispánokat stb.) is. Nógrád vármegye 1713. évi szabályrendelete (statútuma) értelmében - bár földesuraik által telkük és személyük tekintetében kivételezettséget kaptak - a vármegyei közterhek viselésére a köznéppel (plebei) együtt kötelezettek voltak, de nem munkával, hanem pénzzel (taxa) fizettek.3 így egyaránt taksásoknak (taxalis- tae) hívták a szabadosokat (libertini) és a címerleveles nemeseket (armalistae). Mária Terézia 1767. évi urbáriuma nem ismerte el a szabados személyek és szerződéses szabadságokat élvező községek kedvezőbb úrbéri helyzetét. Kivételt csupán a betelepüléskor örök érvényű földesúri szerződést kötő, úgynevezett kontraktualista községekkel és a „pallérozottabb", számos iparos, kereskedő lakta mezővárosokkal tettek.4 A szabados kategória tehát 1767 után elsorvadt, hiszen minden jobbágy szabadon költözhetett immár, ha rendben befizette az adóját. A XVIII. század második és a XIX. század első felére esik egy új, kedvezőbb személyi és adózási, szolgáltatási helyzetet élvező társadalmi csoport ki2 ECKHART Ferenc 1946, 200-203.; FÉNYES Elek 1847, 123-130.; PÁLMÁNY Béla 1997, 45-47., 78-88. 3 KOLOZSVÁR] - ÓVÁRI IV/1., 644. 4 Szécsény úrbéri viszonyait Mária Terézia űrbérrendezése után meghatározta a mezőváros korábbi kontraktuális (a földesúrral írásbeli szerződésben álló) jellege. Lásd e kötetben a „Szécsény úrbéri viszonyai a szatmári béke korától a jobbágyfelszabadításig (1710-1869)" című tanulmányunkat. 213
