Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

KÖZNEMESEK A SZÉCSÉNYI FORGÁCH-URADALOMBAN (1542-1848) I. A köznemesség helyzete a rendi társadalomban Az 1848-as jobbágyfelszabadítás és minden állampolgár törvény előtti egyenlőségének kivívása előtt a magyar társadalom kiváltságos rendekből és közrendű jobbágyokból állott. Ez a közismert megállapítás alapjában vé­ve megfellebbezhetetlen történelmi igazságot összegez, hiszen a feudális társadalmi rend alapvető jogszabályai - mindenekelőtt Werbőczy Hármas­könyve - éles különbséget tettek a nemesek (nobiles) előjogai és a parasztok (rustici) jogfosztottsága, kötelezettségei között. A Hármaskönyv híres „Pri­mae nunus"-a (első részének kilencedik címe) megalkotásától, az 1514. évi nagy parasztfelkeléstől kezdve több mint három évszázadon keresztül le­fektette az egy és ugyanazon szabadságot (una et eadem libertás) élvező ne­messég négy fő kiváltságát: 1. A nemes személye szabad és sérthetetlen, ezért törvény elé csak sza­badlábon idézhető és csak rendes per útján büntethető. (Kivételt képezett, ha szándékos gyilkosság, gyújtogatás, lopás, rablás bűntettének elkövetésén érték, továbbá a felségsértő, katonai törvény alá tartozó és a hűtlen hivatal­beli, vagy urasági számadó tiszt perbe fogadása.) 2. Másnak, mint a törvényesen megkoronázott királynak a hatalma alatt nem áll. (Az 1790/91. évi 3. törvénycikk a megkoronázatlan II. József „törvény- sértéseinek" jövőbeni megismétlődését megakadályozandó kimondta, hogy a koronaörökös a trón megürültével hat hónapon belül országgyűlésen megko­ronáztatja magát, felszenteléséig királyi privilégiumai sem érvényesek.) 3. Fekvő nemesi jószágot csak nemes szerezhetett. (Nem nemesek számá­ra a birtokvásárlást csupán 1844-ben tette lehetővé a reformországgyűlés törvénye (1844. évi 4. törvénycikk). A nemesi ingatlan és ingó vagyon men­tes volt mindenféle adó és jobbágyi szolgáltatás alól: kuriális földjeik után sem állami, sem egyházi (dézsma) adót, sem vámot nem fizettek, nem tar­toztak közmunkával, katonák lakházukba való beszállásolását sem kellett elszenvedniük. Ez volt a nemesek leginkább féltve őrzött kiváltsága, a „nem adózunk". Itt fontos hangsúlyozni, hogy kivételes esetekben a nemesi vagyon megadóztatására is sor került. Ha az országnak rendkívüli költségei voltak, esetről esetre az országgyűlés hadisegélyt (subsidium) szavazhatott meg, ame­lyet a nemességre róttak ki. Adóztak a nemesek - mégpedig rendszeresen - * * E tanulmányt bő negyedszázaddal első megjelenése után (PÁLMÁNY Béla 1982) kiegészí­tettük a saját és a kollégák által végzett újabb genealógiai kutatások több eredményével. 211

Next

/
Thumbnails
Contents