Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Hol épült fel Sztrahora vára? – A Kacsics nemzetség Illés-ága XIII. századi várépítései és XIV. század eleji történetük néhány kérdéséről

Tulajdonképpen kiemelkedő pozitivista történészünk, Karácsonyi János helyezte először országos keretek közé a Kacsics nemzetség politikai pályáját és birtokviszonyait.7 Az ő jogos tekintélye nyomán használatos napjainkig a nemzetség nevének „Kacsics" alakja is (bár a „Kacsik" forma is elfogadható). Felállította a nemzetség ismert tagjainak családfáit is (a XIV. század közepéig), négy ágat különböztetve meg: Falkos, Simon, Illés és Leusták leszármazottjait. Kortársa, Wertner Mór genealógus azonban meggyőzően bizonyította, hogy a „Simon-ág" valójában ugyancsak Illés leszármazottjaiból áll. Sőt, a „Leusták-ág" is valószínűleg a Falkos-ággal közös ősöktől ered, mert Kis Bálint családtörténész felfigyelt arra, hogy Leusták fia Miklós, valamint Falkos fia Farkas 1277-es és 1280-as oklevelekben egyaránt mint a Gertrúdot meggyilkoló összeesküvésben vétkes Simon bán és Mihály bán utódai szerepelnek. A témánk szempontjából főszereplő Szécsényi Tamás mester Falkos (említik 1255-ben) unokája volt, míg apja, Farkas mester nógrádi ispán (az oklevelekben 1271 és 1301 között szerepel) szintén Szé- csényben élt. Tamást először 1299-ben írták le fennmaradt oklevélben.

Az Árpád-ház kihalását követő két zavaros, háborús évtizedben az ország nemességét végletesen megosztották a trónigénylők küzdelmei. Az ország északi megyéinek legnagyobb hatalmú oligarchái egyrészt a trencséni tartományúr, Csák Máté nádor, másrészt az északkeleti területeket fennhatósága alá vonó Aba nembeli Amádé nádor és fiai voltak, akik hatalmi befolyásuk alá kényszerítették - familiárisukká tették - a kisebb birtokú nemeseket is. Csák és Aba 1301-ben teljes familiaritásával együtt a kis cseh trónörökös, Vencel pártjára állott, míg az Árpádok másik leányági leszármazottját, az Anjou-házból származó, ekkor tizenhárom éves Károly Róbertét a pápán kívül csak az esztergomi érsek Bicskei Gergely, valamint a délvidéki urak támogatták.

Nógrád vármegye e hatalmi harcokban három nagyúr, Csák Máté, az Amádék és Károly Róbert befolyási területeinek ütközőzónájába került. A XIV. század első két évtizedében inkább az volt a kérdés, a két magyar tartományúr közül melyik foglalja el véglegesen ezt a vidéket - az idegen An- jou-házi trónkövetelőnek alig néhány híve volt errefelé.8 Közöttük kiemelkedett Szécsényi Tamás, aki már 1301-ben, birtokait és családját is az ellenségek kezén hagyva, szívvel-lélekkel Károly Róbert mellé állt. Fiatalságáról szinte semmit sem tudunk, így nem ismerjük e választása okát. Talán gyermekként az esztergomi érsek udvarában tanult, apródoskodott? Talán apja, Farkas mester döntött így? (Róla 1301 után már nincs említés.) Mindenesetre pártállása ellentétes volt nem csupán Nógrád vármegye nemességének

7 KARÁCSONYI János 1901, II., 266-278.

"WERTNER Mór 1901, 113-116.; KIS Bálint 1911, 93.; KRISTÓ Gyula 1973, 61-66. és NAGY Iván 1907, 53-56.

19