Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)

össze 14 magyar hold szántó, a százhuszonkilenc II. osztályú településen 16, az ötvenhat III. klasszisba sorolt helységben pedig 18 magyar hold szántó­föld legyen az egész telek tartozéka, a réteké a sarjútermő helyeken négy, az ennél rosszabbakon pedig hat kaszást tegyen ki. Mária Terézia azonban elé­gedetlenségét fejezte ki: nem úgy készültek az összeírások Nógrádban, ahogy azt világosan előírta volt, rendelkezése szerint négy osztályba kell so­rolni a szántókat e megyében, és a telki tartozékok 20-22-24-26 magyar hold szántóból, illetve 6-8-10 kaszás rétből álljanak. A megrovó hangú ki­rálynői határozatot a vármegye gyűlése a jelentések szavai szerint „teljes nyugalommal" elfogadta. 1770. szeptember 25-én jelentették, hogy döntést hoztak a hiteles urbáriumpéldányok elkészítéséről, valamint közhírré tételé­ről, és minden uralkodói korrekciós észrevételt végrehajtottak. A jelentés húsz községet javasolt kivonni a királyi urbárium hatálya alól. Ezek közül hat - Érsekvadkert mezőváros, Fülekpüspöki, Nagyzellő, Hugyag, Patak és Dejtár - az esztergomi érsekség birtokát képezte, és a királyi rendelet értel­mében a korábban szokásos szolgálatok és szolgáltatások alapján kaptak ur­báriumokat. Tizennégy helység - köztük Losonctugár, Gács és Kékkő mező­városok, Riba (ma Ipolyszög), Hollókő, a cserháti Szentiván, Géc, Kozárd és Csóri községek - jobbágyai nem birtokoltak telki állományú földeket, ha­nem vagy taksás mezővárosok, vagy kuriális nemesi falvak, vagy zsellérfal­vak (Hollókő, Csóri) voltak. Losonc, mint királyi privilégiumot élvező me­zőváros lett kivételezett helység az urbárium bevezetése alól. Szécsény a maga kontraktusaival nem szerepelt a kivételezett helységek között, sőt 1771. október 23-án a megye többi helységének anyagával együtt felküldték urbáriumát az uralkodóhoz. A jóváhagyó válasz 1775-ben érkezett meg, a legfelsőbb fórum a megyében 65. számon szereplő Szécsény úrbéri ta­belláihoz csupán két észrevételt fűzött: a dézsmát kilenced helyett hetedre ja­vítsák ki, hiszen az van szokásban, másrészt az előzetes vizsgálat és a kilenc kérdőpont nincsen ellátva a mezőváros pecsétjével, ami pótolandó.26 Nógrád megye egyes települései hamarosan kérelmeket intéztek a Hely­tartótanácshoz az urbárium alóli felmentésük tárgyában. Losonc 1772-ben tett ilyen instanciát, Balassagyarmat pedig 1773-ban kérte magát meghagyni a betelepüléskor, 1690-ben gr. Koháry Istvánnal és Jánossal, valamint Szu- nyoghné Jakusics Katalinnal megkötött kontraktus szerinti földesúri szolgá­latokban.27 Panaszt nyújtott be Varsány is, mert jobbágysága az új urbárium rendelkezéseit (miszerint a régi házhely két úrbéri teleknek minősült, ezért a gazdáknak kétszeresen kellett volna robotolniuk) korábbi helyzeténél ked­26 OL P 288 - Forgách cs. lt, 6.1.1816. évi hiteles másolatban. 27 OL C 59 - HTT Dep. Urb., Úrbéri ir., Nógrád megye, 1772. március. 22., illetve Balassa­gyarmatra: 1773/8., 1774/6. és 1776/3. 172

Next

/
Thumbnails
Contents