Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)

I. Szécsény úrbéres népessége és szolgáltatásai az urbárium előtt

A Rákóczi-szabadságharc idején, 1709-ben készült összeírás kilencvennégy adózó háztartást tüntetett fel, akiknek hat hajdút is tartani és felszerelni kellett a fejedelem seregének.2 Nagy terhet jelentett a végvár-mezővárosnak az is, hogy a szabadságharc alatt, sőt utána, a hadvonulások idején is gyakran kellett sok száz katonát élelmezniük, elszállásolniuk. Ráadásul egy évvel az után, hogy Siegbert Heister labanc tábornok elfoglalta, 1710-ben pestis ütött ki falai között, majd több súlyos tűzvész is sújtotta, így lakossága jelentősen megcsappant.

Az 1715. évi országos összeírás a kuriális városban csupán huszonnégy adózó családfő nevét tünteti fel, ám ebből hiányoznak a nemesek, akikkel együtt egy 1716-os adat szerint hetvenkét háztartás élt Szécsényben.3 A lakosok a házukon kívül más, szokásos jobbágytelki haszonvételnek minősíthető földet nem birtokoltak, viszont a termény hetede (septima) mint dézs- ma ellenében urasági földeket művelhettek. Az urasági jog elismeréseként évente egy poltura taxát fizettek. Részint kézművesként, részint paraszti munkával keresték kenyerüket. A családnevek - természetesen fenntartással kezelendő módon - a lakosság magyar nemzetiségére utalnak.

1718- ban a kamara összeírói romosnak, elhagyatottnak látták Szécsényt. A mintegy negyven „magyar módra", vagyis fából, sárból épített ház közül többet elhagytak lakói, a vár falai is omladoztak, földesúr nem lakott ott. Ugyanakkor a földek minőségét első osztályúnak ítélték. A határt két nyomásra osztva művelték (Káprásalja, illetve Szentgyörgyalja vagy Szöllőkal- ja), előbbibe hétszáz, utóbbiba nyolcszáz köböl gabonát vetettek évente. Még ekkor is kiemelték, hogy kb. ezer köböl szántóföldet a „praesidiariu- sok" - vagyis a végvári vitézek - használtak. A telki tartozékok kimérése végett a határt még nem osztották fel. A földközösség szokása szerint az évenkénti újraosztáskor mindenki annyi földet kapott, amennyit családjával, állataival meg tudott művelni. A földesúrnak ekkor is csak egy poltura évi fizetésével, egyébként pedig semmiféle munkával nem tartoztak.4

1719- ben egy véletlen tűz a széltől erőt kapott és az egész külső és belső város épületeit porrá égette. A rommá vált ferences kolostort és templomot, hála gr. Koháry István bőkezűségének, hamar újjáépítették, „de az akkori szegény, mindenekből kipusztult lakosok csak hosszú időre építhették fel lakásaikat".5

A kedvező földesúri terheket: a jelképes pénzbeli adót, a robotmentességet és a földbőséget azzal magyarázhatjuk, hogy az 1740-es évekig nagyarányú volt a jobbágyság elvándorlása Nógrádból a frissen felszabadult, még alig la2 NIEDERMANN Imre 1942,15.

3 SCHNEIDER Miklós 1973, 5., 42.; OL N 78 - az 1715. évi országos összeírás, Nógrád megye, Szécsény.

4 OL U et C Fasc. 9 N° 60. A szécsényi jószágok összeírása, 1718.

5 MOCSÁRY Antal 1826,1., 220.

159