Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)

Gr. Koháry Istvánt az uralkodó a Dunántúl megvédésével bízta meg, ezért Esztergomból hitegette segítséggel Csábrágot védő embereit, de sem maga nem jöhetett, sem pénzt nem küldött.

így azután a védők zömének elfogyott a királyhűsége - főleg azután, hogy Kékkő és Gács is megadták magukat. November 1-jén, Mindenszentek ünnepén Réthey Ferenc és Kovács János tárgyalni kezdtek Ocskay Lászlóval a vár feladásáról - későbbi vádak szerint maguknak „méltó tisztet és prédából való hasznot" remélve.65 A tisztséget meg is kapták a kuruc hadseregben: Rétheyből kapitány, Jánossyból ezereskapitány, Darvasból pedig főhadbiztos lett.

Gömrey János állítása szerint a kurucok sok zsákmányt is szedtek maguknak Koháry palotájában - de az bizonyos, hogy a győztesek a mindenkori hadi szokás szerint a kastélyt és a majorságot kifosztották.

Réthey ék kapitulációja után a kurucok elég őrizetlenül hagyták a csábrá- gi várat, és így ott Korponay János, Koháry leghűségesebb embere (a lőcsei fehér asszony férje) újból védelemre rendezkedett be. Bár katonái a várat már karácsony előtt fel akarták adni, 1704. február 24-ig kitartott, de ekkor, a reménytelenné vált helyzetben megadta magát. Ekkor lett Korponayból is - színleg - kuruc.

65 Uo. 181. és 2/1703. 343. Kovács János gr. Koháry Istvánhoz, Kékkő, 1703. december (nap nélkül), továbbá 2/1703. 220-221. Géczy Zsigmond 1703. december 19. és gr. Balassa Ádám 1703. december 20-án kelt levelei Korponay Jánoshoz, Csábrágba.

157