Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)

SZÉCSÉNY VÉGVÁR-MEZŐVÁROS ÚJRATELEPÍTÉSE ÉS FEJLŐDÉSE A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCHOZ CSATLAKOZÁSÁIG (1690-1703)*

Szécsény végvára, mint az előző tanulmányban is láttuk, bár a törököket kiűző ostrom után viszonylag épségben maradt és katonaság ottélését is bizonyíthattuk 1683-1684 telén, a pestis és az éhínség miatt nádori parancsra el- pusztíttatott.

A két ferences szerzetes, 1684-ben Erdős Atanáz, 1688-ban pedig Fülöp András, akiket rendjük azzal bízott meg, hogy kíséreljék meg az 1332-ben alapított szécsényi franciskánus kolostor újjászervezését, azt jelentették, hogy a vár és a templom helyén romhalmazt találtak, ott teremtett lélek nem lakik.1

I. A ferencesek szerepe az újratelepítésben

Ordódy Zsigmond nógrádi főesperes már 1688 őszén azt jelentette egyházlátogatási körútjáról Szécsény szülöttének, Széchenyi György esztergomi érseknek, hogy a ferences rendház és templom leégett és tető nélkül áll, négy barát már ott lakik (közülük P. Bárkányi János és P. Fülöp András ismert), „de ebben az elhagyatott városban egyedül alig tudják fenntartani magukat, csak ha majd többen fogják lakni ezt a helyet".2

1689-ben a rendtartomány a fiatal, tetterős Bárkányi János pátert bízta meg a kolostor benépesítésével, aki Gyöngyösről indult útnak, szekérre rakva a misézéshez szükséges oltárkövet, misekönyvet, szentelt olajat, de az egykor híres vár és kolostor helyén csak bozóttal benőtt romok szomorkod- tak. Mint beszámolójában írta, a közeli Halásziban talált három kunyhót, ott szállt meg. Ezután magyar nyelvű meghívóleveleket (invitatorias) írt minden faluba, „könnyesen buzdítva mindenkit, hogy Szent Máté evangélista

* E közlemény első ízben „Végvárak Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés korszakában (1663-1703)" című könyvünk (NMMÉ XII., 1986) III. fejezetének részeként jelent meg. Az elmúlt két évtizedben saját újabb kutatásaink mellett fontos új publikációk is megjelentek a témában - így VARGA D. Zsuzsa Dúl Mihályról írt életrajza, valamint GALCSIK Zsolt és TÓTH Krisztina szécsényi egyháztörténeti forráskiadványa -, ezek eredményeinek figyelembevételét most kellemes kötelességünk megtenni. A kuruccá vált nógrádi nemesség és Rákóczi kapcsolatára vonatkozó iratokat - az e tanulmány záró időpontja után, 1703 és 1705 közötti időszakból - újabban közzétette: SZIRÁCSIK Éva 2004.

1 P. KÖNIG Kelemen 1931,179-180.

2 Az új forrásfeltárás: GALCSIK Zsolt - TÓTH Krisztina 2004,125-127.

132