Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

azt mondotta még az állomáson egy SS tiszt, hogy mint orvost külön lakásba tesznek és családommal együtt lakhatom. Erre hangosan nevetni kezdett és azt válaszolta, reméli, ezentúl nem fogok egy szót sem hinni a németeknek, mert az szemenszedett hazugság. „Ha családod nincs itt, akkor nem is fogod őket többé látni." Sajnos, nagyonis igaza volt, sohasem láttam többé őket. Vissza kell térnem a fürdőnek nevezett helyiségre, ahol teljesen meztelenre vetkőztettek olyan helyiségben, ahol férfiak is járkáltak. Hajunkat nullás géppel lenyírták, testünk minden szőrzetét eltávolították, utána desinficiáló folyadékkal lemostak, azután a tuss alatt megmosakodtunk, törülközőnk nem volt, azon vizesen, meztelenül, a legtöbbjének megengedve, hogy cipőjét megtartsa, kikergettek az udvarra és az onnan kb. 100 lépésre lévő ruharaktárba mentünk be, ahol mindenki kapott egy szál ruhát, fehérneműt nem, azután az udvaron ötös sorokba felállítottak, majd a B/2. láger 4. sz. blokkjában helyeztek el. Aznap sem enni, sem inni nem kaptunk. Még aznap délután miskolci és győrieket hoztak be, úgy hogy egy 5-600 ember befogadó barakkba 1350en laktunk. Természetesen lefeküdni nem lehetett, ahhoz nem volt elég hely. Éjjel 2 órakor felkeltettek bennünket és akkor kiállítottak az udvarra zehlappelre. Éjjeli 2-től reggel kb. 9 óráig álltunk, már a nap magasan fölöttünk volt és amilyen rettenetes hideg volt az éjszaka, olyan melegen tűzött a nap már reggel 9 órakor. Többen elájultak a fáradságtól és melegtől. 9 órakor kiosztottak egy grízes pépet, kb. egy óra múlva keserű teát hoztak, ez azonban nagyon jó volt, nagyszerűen oltotta volna szomjúságunkat ha mindenkinek jutott volna belőle és legalább egy decit kaphatott volna mindenki, de nem volt elegendő mennyiség, így csak az ügyesebbek, a jobban tolakodni tudók és a termoszokhoz közelebb állók jutottak hozzá. Az SS nő kijelentette, hogyha csendben leszünk, nemsokára ivóvizet is kapunk, de ebből ne sokat igyunk, mert a vízivás - mint mondotta - nem egészséges dolog. Tényleg a déli órákban az 1350 ember részére 20 vödör vizet hoztak. A majdnem teljes két napja szomjazó emberek mint a vadállatok úgy vetették rá magukat a vizesvödrökre, nem tarthatta vissza őket sem az SS nők kutyakorbácsa, sem a lengyel és szlovák zsidólányok lécből, vagy karóból készült botja. Természetesen így a víz legnagyobb része kárbaveszett. Ezután a gyönyörűség után pihent vezényeltek és mindenki a blokk előtt leguggolhatott, vagy lefeküdhetett, ahogy jólesett. Mosakodó helyiség, vagy mosdótál természetesen nem volt, a latrina is nagyon kezdetleges, egy mély gödör, a szélén vékony törékeny léccel. De még ezt a kezdetleges latrinát sem lehetett a nap bármely szakában használni, mert nem mindig engedtek bennünket WC-re. Sokszor egész nap meg volt tiltva a WC használata, ha valaki mégis használta, úgy a felügyeletünkkel megbízott lengyel, vagy szlovák blokkaltestek, vagy ezek megbízottjai kegyetlenül ránkvertek. De ezek a lányok úgy meg voltak már kínozva és olyan szörnyen megfélemlítve, hogy nem is lehetett csodálkozni azon, hogy ebben a szörnyű lelkiállapotban minden emberi mivoltukból kivetkőzve állatiasan viselkedtek. Kivételek természetesen voltak közöttük, de ezen kivételek közé nem tartozott a 4-es barakk Baby nevű blokkältesteje, sem pedig Anny nevű helyettese. Rögtön másnap reggel láttam, hogy itt nem szabad betegnek lenni, azonban az első pillanatban nem tudtam, hogy miért kelti fel a blokkalteste az egészen elgyengült be162