Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

I DR. LIPPAY LAJOS

1 KÉPVISELŐTESTÜLETI TAG EMLÉKBESZÉDE KOSSUTH LAJOS HALÁLÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁN (RÉSZLET) Balassagyarmat, 1944. március 20. [...] A múlt század szülötte a liberalizmus: ez a név spanyol eredetű. Az 1812-es francia forradalom Spanyolországban is éreztette hatását, de csakhamar, 1814-ben, helyreállították [a] Burrbonok [sic!] abszolutizmusát, amelyet polgárháború követett és ebben az 1812-es alkotmány híveit liberálisoknak nevezték, amely név akkor gúnynév volt és sértésnek számított. Később a restauráció ellenes franciák is így nevezték magukat, a 20-as és 30-as években pedig már a német jogászok is liberálisoknak tartják magukat. A rohamos fejlődés csakhamar az élet egész vonalára és viszonyaira alkalmazza az új rendszert, amelynek csak a neve új, de eszmei tartalma hoszszú múlt eredménye és visszanyúlik a humanizmus képzeteire. Ennek a fejlődésnek állomásai vannak: az angol „dicsőséges forradalom", a 89-iki francia forradalom, az amerikai függetlenségi nyilatkozat, az angol empirista filozófia, az új természettudományok, Montesquieu és Rousseau állam és társadalom elméletei. A liberalizmus az egyéniség abszolút szabadságát és önállóságát hirdette vallási, társadalmi és politikai (állami) vonatkozásban egyaránt. Az egyén szabadságából következik a szabadságjogok egész rendszere: a személyes szabadság, mely a feudalizmus, a rendiség és jobbágyság utolsó maradványait is megsemmisíti, az emberi művelődés foglalkozás szabadsága a vagyon és tőke felhasználásával együtt. A társadalmi szabadságok az államtól elválasztott vallási testületekben való szabad egyesülést, az iskoláztatás szabadságát fejlesztik ki és mindezek garanciáit a politikai szabadságok rendszere adja meg. A politikai szabadságnak pillérei: a néptől választott képviseleti testület, a miniszteri felelősség, elmozdíthatatlan bírák, esküdtszék, szabad sajtó. Az európai szellemnek hatása nem maradt el a mai országunk szellemének ilyetén való fejlődésére sem. [...] 1. Dr. Lippay Lajos (Magyarszögyén, 1897. szeptember 27. - Balassagyarmat, 1949. március 8.) 1941-ben került a város római katolikus plébániájára. 1944-től a főegyházmegye nógrádi részének érseki biztosa volt. 1945-ben lett az érsekvadkerti kerület esperese és tanfelügyelője és az alakuló városi nemzeti bizottság elnöke. 1946-ban mesterkanonoki stallumot kapott. Több vallási, egyháztörténeti mü szerzője. Rövid életrajzát közli Beke Margit: Esztergomi kanonokok (1990-1985). Görres Gesellschaft, Untemaching, 1989. 150. p. 73