Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tausz Katalin: Az Óváros - zsidó-keresztény együttélés egy városikistársadalom példáján

meg nekem azt a barátságot, hogy tűzze meg a szuronyt, és kísérjen el egy ismerősömhöz. De először elmentem a lakásomra. A lakásomon a bútor még megvolt. A bútor egy része még megvolt, a ruhaneműk már nem voltak meg, se a konyhai felszerelések. Találtam a feleségemnek egy levelét, amit már nem tudott elküldeni. ... És megtaláltam a kisfiamnak egy zokniját."

2

7 „Kevesen jöttek vissza a háború után ... egész család talán nem is. ... Aki hazajött, próbálták megnyitni a boltot, és nem sikerült, aztán államosították. ... A Nádel, akiknek vaskereskedésük volt, utána a vasüzletben lett vezető ... az Adler Bélát is államosították, ő is a saját boltjában volt, kötöttáru-üzletben. ... A Steiner Béla az üvegüzletet vezette, a Schwartz a ruházati bolt vezetője volt, a főutcán, ahol most a mosógépek vannak. A Klein a vas-műszaki igazgatója volt, míg nyugdíjba nem ment, nyugdíj után került el Gyarmatról. ... Egy-egy kisiparos, bádogos, szerelőjött még haza. ... Ezek a családok aztán majdnem mind elköltöztek Pestre. ... De sokan mindjárt aztán, 28 ahogy hazakerültek, elmentek ... Izraelbe is, Amerikába." A visszajöttek közül néhányan megpróbálták Gyarmaton újrakezdeni az életet, ám őket az államosítások taszították számukra elfogadhatatlan helyzetbe. Egy zsidó bérlő, amikor megtudta, hogy elveszik tőle az állatokat meg a földet, akkor öngyilkos lett. Egy gyógyszerész azért vetett véget saját kezével az életének, mert nem akart alkalmazott lenni a saját patikájában. 27. U.o. 28. Részlet a K. I.-vel, az utolsó Balassagyarmaton lakó túlélővel készült inteijúból. 61