Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

A költözködési költséget külön véghatározattal fogom a város területére megállapítani. [...] Felhívom az érdekelt feleket arra, hogy ezen véghatározatomnak pontosan és feltétlenül tegyenek eleget, mert ellenkező esetben az 1610/1944. ME számú rendelet 15. §-a alapján 6 hónapig terjedhető elzárással büntetendő kihágást követnek el. Ezen véghatározatommal szemben annak kézbesítését követő 15 nap alatt Nógrádvármegye alispánjához intézett, azonban hivatalomnál benyújtandó birtokon kívüli fellebbezésnek van helye." Hogy senki ne kételkedhessék a polgármester által kiadott precíz, szabályszerű, hivatalos formuláknak megfelelő véghatározat hitelességében, minden „kellék" megtalálható az alján. Rajta van, hogy kik kaptak a határozatból, s ez alatt az 1944. május hó 4-i keltezés, dr. Vannay polgármester s[aját] k[ezű] aláírása, a város címeres körbélyegzője (szövege: Balassagyannat Megyei Város - Nógrád vármegye). A kiadvány hitelességét Jolsvai László irodatiszt aláírása igazolja. Formailag tehát minden a legnagyobb rendben volt. Az űrlapot a balassagyarmati Hollósy-nyomdában készítették. A városi altisztek kézbesítőkönywel hordták házról-házra az ellentmondást nem tűrő felszólítást május 5-én, pénteken. Ezen a napon felbolydult a város. A gettók részére kijelölt területek lakossága először érzelmi kitöréssel reagált. Ki-ki vérmérséklete szerint. Az asszonyok, szelídebb férfiak sírtak, a harciasabb természetűek káromkodtak. És tódultak ki a házak lakói az utcára, az ominózus papírt lebegtetve. Olyan volt az Óváros tér, mint egy felbolygatott méhkas. A Thököly és a Hunyadi utcában viszonylag kevés nem zsidó család lakott, de az Óváros tér eme része jóformán végig keresztény családok lakhelye volt. Az Óváros tér Vár utca-Ipoly utca közötti részén viszont ismét sok volt a zsidó lakos. így az Óváros tér teljes hosszában a „megmozgatandó terület"-hez tartozott. [...] A kiköltöztetési parancs tehát egyaránt sújtott mindenkit, akár zsidó, akár keresztény volt az illető. Természetesen a városban nemcsak a két gettónak kijelölt területen indult meg a „népvándorlás", hiszen a kijelölt helyeken kívül a város majdnem minden utcájában lakott egy-két zsidó család. Nekünk még viszonylag közelre jelölték ki a cserelakást, hiszen az Óváros térről csak a Szerb utcába kellett menni. Sokan voltak azonban olyan családok, akik messzire kerültek megszokott, eredeti lakóhelyüktől. Például Bacsúr Sanyi barátomék a Hunyadi utca felső végéről kerültek az Óváros tér-Vár utca sarki Hirschfeld házba, vagy nagyszüleimet a Kossuth utca 30. sz. házból telepítették a Rákóczi fejedelem útja 42. sz. alá. Miután a balassagyannati zsidó családokat a „nagy gettóba" költöztették, természetesen ott nem volt annyi lakás, ahová rendes körülmények között elhelyezkedhettek volna. így ott már megkezdődött a kényszer-elhelyezés. Voltak olyan nagyobb lakások, amelyekben eddig egy család élt, most pedig három-négy családnak jelölték ki. Az így jelentkező helyszűke miatt sok értékes bútor és egyéb ingóság már csak a kamrákba, vagy a szabad ég alá, az udvarokba kerülhetett. 139