Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Történelem - Majdán Béla: "A szerencsétlen csillagzatú ügy..."
3./ A pénztárnok kifizetései veszélyeztetik azt, hogy a teljes fölépítésre elegendő lesz a rendelkezésre álló 64000 Ft. A pénztárnok válasza ezen vádakra az alábbiakban összegezhető: 1. Farkasnak adott 1000 Ft az egész közösség beleegyezésével történt azzal, hogy a zsinagóga védelme érdekében annak környékén kőfalat emeljen, amit egyébként az építőmester is helyeselt. 2. A 12000 Ft-ról szóló nyugtát azért nem írták alá az ellenőrök, mert az utolsó számla rendezésekor már a Smidl József bíró vezette "ellenpárt" megtiltotta azt a számukra. 3. A kőműves mester részére történt kifizetések "a Közösség által választott felügyelő nyilatkozása és meghagyása szerint történtek" Egyébként is a szerződés azt mondta ki, hogy a pénztárnok "valahányszor az építő Mesternek pénzre lesz szüksége mindenkor adjon annyit mennyi az építési szerek megszerzésérc az Ellenörök belátása szerint szükségesnek találtatni fogja." Következésképpen "hogy a' biztosítás állította hijányát s okát ha volna is. nem a mártörtént fizetésekbe" kell keresni, hanem a pontatlanul megfogalmazott szerződésben amelyben "nem voll eléggé vigyázó a Közösség." A vita azzal zárult ekkor, hogy a "jelenvolt Ellenőr Elfer A ron a kérdésbe tett Miksch építő mesternek 12393 Ft 59-x-rokról szálló utolsó nyugtatványát helyesnek találta s azt hivatalos felelőssége szerint jelen létükbe aláírta". A Filip Ádám elleni vádat a kiküldöttek alaptalannak ítélték és a "jelen voltakat minden pártoskodás mellőzésére hathatósan megintettük". A bizottság abban a hitben "zárta le" az ügyet, hogy az ellentétek hamarosan cl fognak csendesedni és a közösség saját bírójának megválasztása elől el fog hárulni minden akadály. Mint az a későbbiekből kiderül ez korántsem így történt. Az 1843-ik évi november 28-án kelt. a vármegyei közgyűléshez írt főszolgabírói jelentésből 1 0 tudjuk. 1841-ben végül is Filip Ádám "volt bíró"(\) ellen a megye és a Helytartótanács egyaránt eljárást indított. Hogy mi volt az építkezésről alkotott szakvélemény 1841. február 5-én, arról a későbbiekben szó esik még. Itt csak annyit említünk meg. hogy a "bécsiévél"-bcn megfogalmazottak elmarasztalóak voltak az építőmesterre, így közvetve Filip Ádámra is. A következő levél 1845. január 21-én fogalmazódott meg, melyet Glaser Dávid. Isaak Himler, Neuman Salamon V a többi szegény zsidó község nevében" írtak alá. 1 1 Ebből megtudhatjuk, hogy "Négy éve múlt el. hogy új templomunk építése el hagyatott és naprul napra fen álló kőfalak nagyobb romlásnak ki vannak léve". Ezután a panaszosok megjegyezték, hogy az építésre fordítandó pénzek "ösz\'esen tehetősebb Egyéneknél kis kamat mellett ki adott a nélkül biztosítás véget hogy bé táblázatott volna". Majd ismét említést tettek a szegényeket sújtó magas vágatási díjakról és arról, hogy sem templomuk, sem rabbijuk, sem kántoruk nincs "holott Hitünk és szokásunk szerint a hol tsak húsz család találkozik azoknak múlhatatlanul kell léteznie". Ennek híján kinyilvánították, hogy "úgy mi az reánk vetett fizetéseket...meg tagadni kéntelenek leszünk". Tudatják azt is. hogy a templomépítés további terheit legfeljebb önként vállalják, arra őket kényszeríteni senkinek nincs joga. Ebbéli véleményüket a 10. Uo., 8 p. 11. Uo., 4-5. p. 61
