Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Történelem - Tyekvicska Árpád: A bíboros útja (Mindszenty József "kiszabadítása" 1956-ban)
megnyugtatta öt, hogy Kapui sem vette fel a harcot, hanem a harckocsikat már át is adta a szovjeteknek. 4 5 A telefon után Garami a csapatokhoz ment és utasította őket a lövegcsövek felemelésére, letiltva bármilyen tüzelést. Ezután gépkocsiján a szovjetekhez hajtott. Itt egy Pilipcnko nevű ezredessel abban állapodott meg, hogy a tiszti állományt áthozva leteszik a fegyvert. Üzenetére azonban senki sem akart átjönni (többen - mint pl. Stifft -, akik megjárták már az orosz hadifogolytáborokat, nem kívántak ismét fogságba esni). Pálinkás, a helyzetet látva, követte parancsnokát, hogy tájékozódjon. A helyzet ismeretében aztán visszament és átvitte a tiszti állományt. Pilipcnko. mint egykor Rüdiger tábornok Világosnál, a felsorakozott tisztekkel a győző örök megszégyenítő gesztusaként - letétette a fegyvert. A hangulat is Világos szellemét idézte. 46 Véget ért a forradalom. 45. Váraditól állítólag, az éjszaka folymán, már érkezett egy távmondat, amely tüzelési tilalmat rendelt el a szovjetekkel szemben, de ezt valószínűleg eltitkolták Garami előtt. - Periratok, 58., 97., 100., 287., 393. p. 46. Hamarosan, a harckocsiknál maradt állománytól, Újváry főhadnagy és Végeli törzsőrmester vezetésével, küldöttség érkezett a szovjetekhez, azzal az ultimátummal, hogy ha egy órán lieliil Stifft vagy Pálinkás nem megy át hozzájuk ismertetni a helyzetet, megkezdik a tüzelést. Mivel Pálinkást nem engedték, - a szovjet parancsnok helyettessel, egy őrnaggyal és egy századossal - Stifft ment át és beszélt az emberekkel. - Pilipenko először azt követelte, hogy Garamick szedessék ki a harckocsikból a löszereket és úgy adják át őket. Végül beleegyeztek abba, hogy csak a lövegzárakat szedik össze. Ezt először Garamival akarták végrehajtatni, de állítólag az állomány nem akart neki engedelmeskedni, „mivel elailta az ezredet". Végül a katonai tanács vezetői győzték meg őket az ellenállás kilátástalanságáról. - Mivel Czakó három harckocsiját nem sikerült megtalálni, a szovjetek Garamit és Pálinkást magukkal vitték Máriaudvarra, ahonnan csak november 5-én engedték őket haza - miután Stifft és Kelédi őrnagy jelentve, hogy megkerült a három harckocsi - értük mentek. (Mint később kiderült, Czakó, szakaszával együtt, a Börzsönynek vette az irányt és a nógrádi lószerbázison töltötte az éjszakát, azon törve a fejét, hogy nyomuljon-e tovább nyugat felé.) - Periratok, 58., 97., 125., - HL 1956-os gyűjtemény 5. es., 57-60. p. 172
