Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Történelem - Tyekvicska Árpád: A bíboros útja (Mindszenty József "kiszabadítása" 1956-ban)

Nagy Imre viszonyulása a Mindszenty-kérdéshez mindvégig ambivalens maradt. A nyilvánvaló tény, hogy a főpap ügyét valamiképpen rendezni kell, kezdettől fogva foglalkoztathatta őt. Október 29-30-ig, mint a fenti idézet is mutatja. Nagy elképzelése az lehetett, hogy a bíborost igyekszik valamiféle kompromisszumra bírni, amely egyben lehetővé tenné politikai semlegesítését is. Mindszenty azonban már Felsőpetényben - akkor talán még csak ösztönösen - ellenállt a „kompromisszumos" ajánlatoknak. Budapestre érkeztekor pedig a politikai-katonai helyzet gyors felmérése után (Tildy jegyzi meg egyik vallomásában, hogy látogatásakor maga is meglepődött: a bíboros milyen jól tájékozott a kialakult helyzetről) már szóba sem jöhetett ilyen megoldás. Ekkorra mind az átalakult kommunista vezetésnek, mind pedig a későbbi koalíciós kormánynak azzal a lehetőséggel kellett szembenéznie, hogy a katolikus Püspöki Kar vagy annak Mindszenty-hű részé, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül visszahelyezi méltóságába az érseket és ezzel esetleg elvész befolyásolásának minden lehetősége. Nem tudjuk, hogy a különböző összetételű kabinetek mikor tárgyalták először a főpap ügyét. Erdei Ferenc szerint Tildy már a minisztertanács október 30-i vagy 31-i ülésén felvetette azt, „hogy foglalkozni kellene a kérdéssel. A vélemény az voll mondja Erdei -, hogy igen, de ezt körültekintően meg kell vizsgálni." 7 Az ügy mindenesetre sürgőssé vált, hiszen egyre több jelzés érkezett a kormányhoz arról, hogy különböző helyeken és módon mind többen lépnek fel a főpap szabadon bocsátásának érdekében. Az események előrehaladtával küldöttségek érdeklődtek a prímás helyzete, sorsa felől, követelték a fővárosba hozatalát. Budapest házfalain plakátok, feliratok éltették őt. A Szabad Európa Rádió Bell ezredesének kommentárjai pedig egyre inkább a még mindig fogoly bíboros személyét állították a figyelem középpontjába. 8 Valószínű, hogy a Mindszenty-ügy referenciája, a többi, egyházakkal kapcsolatos problémával egyetemben, már kezdetben Tildy Zoltánhoz került, aki helyzeténél fogva a legalkalmasabbnak látszott e kérdések rendezésére. Tildy október 30-a délelőttjén - egy munkásküldöttség előtt - kijelentette, hogy „kívánatosnak tartaná, ha Mindszenty József hercegj)rímás visszatérne Esztergomba és a prímási teendők ellátásával résztvenne abban a nemes küzdelemben, amely hazánknak ebben a történelmi napjaiban minden igaz hazafira vár!" (Habár nyilván túloz, mégis a nyilatkozat fontosságát jelzi dr Máthé Eleknek, a Religions News Service Budapesten tartózkodó tudósítójának Tildyhez írt levele:"...éppen tegnap este, tudtommal elsőnek kábeleztem meg Mindszentyvel kapcsolatban a rádióban tett 7. Nagy Imre per, 17. d. 20. k„ 333. p. 8. Lásd erre pl.: ZIMÁNDI Pius: A forradalom éve Krónika 1956-ból. Budapest, Századvég Kiadó-1956-os Intézet, 1992, 206., 208. p. - BENKŐ Zoltán: Szabad Európa Rádió, 1956. október 24. - november .3. Valóság, 5/1993., 80-94. p. - Rádióadások, 268. és 280. p. 145