Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Történelem - Reiter László: A balassagyarmati börtön építéstörténetének levéltári forrásai

kidolgozást az 1843-44. évi országgyűlésnek mutatták be, végleges megállapodás azonban nem jött létre, s az Európa szerte híres javaslat törvényerőre nem emelkedett. A következő 1847. és 1848. évi országgyűlés sem hozott döntést, s így a büntető törvénykezési és végrehajtási szabályokat végleges döntés szempontjából elhalasztották 1850-ben az osztrák birodalmi alkotmány lépett életbe, majd azt követte az 1852. szeptember 1-én hatályba lépő osztrák Btk. Ez 1860. július 23-ig volt érvényben. Az 1860. évi októberi diploma állította helyre ismét a magyar alkotmányt. Ferencz József rendeletére ezután vette kezdetét a magyar igazságszolgáltatás szervezése. Létrejött az az országbírói értekezlet, mely javaslatot hozott és azt az. országgyűlés elé terjesztette. Ebben az "ideiglenes törvénykezési szabályok"-al, mely et az uralkodó is jóváhagyott - a magy ar Btk-t. a törvényes gyakorlatot a változott viszonyokhoz idomítva visszaállították. Az 1861-67-ig tartott ideiglenes kormányzás alatt a börtönügy felügyelete a vármegyékre, felsőbb fokon pedig a m. kir. helytartótanácsra lett bízva. Ezek fennhatósága alatt az állami fegyházak 1867. március 10-ig álltak, ekkor a m. kir. minisztériumok felállításával a börtönügy kezelése az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe jutott. A vázolt történeti áttekintések azt mutatják, hogy az országban a büntető igazságszolgáltatás a régebbi időkben is reform és intézkedések tárgya volt. Az 1791 -évi országos bizottság a büntetőjog általános elveivel tudományosan is foglalkozott. Az 1790. 42. te.-ben végkép eltiltották a kínzó vallatásokat. A végrehajtásnál a szabadságvesztés büntetésnek két nemét alkalmazták: a börtönt és enyhébb esetben a fogságot. A börtönbüntetés súlyosbítására a bilincs, a böjt. a testi fenyítés és a közmunka került alkalmazásra. De gondoskodtak arról is. hogy a jobbítás szándékával a megrögzött és visszaeső bűnözőket elkülönítve tartották az újonc bűnözőtől, valamint a férfiakat a női raboktól. A letartóztatottak munkáltatását az 1816. évi királyi rendelet szabályozta akképpen, hogy "ha a hatóságok börtönhelviségei megengedik, a foglyok nemükhöz illő kézi munkával foglalkozzanak, a munkabér pedig oly módon forditassék tartásukra. hogy abból a hatóság által megállapított részüket félretéve, kiszabadulásuk után azt kézhezkapják " A büntetésnek néhány bűntett kivételével sem fokozata, sem a tartania nem volt meghatározva. E tekintetben a bűnösség ménéhez képest a büntetésről a bíró belátása szerint határozott.

1 I. I)r. MEGYERI István: A magyar börtönügy. Bp. 1905. 3-6. p. 83