Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Történelem - Zólyomi József: Az Engelsdorfer család leszármazási táblázata
NAGY IVÁN TÖRTÉNETI KÖR ÉVKÖNYVE 1994 TÖRTÉNELEM Zólyomi József AZ ENGELSDORFER CSALÁD LESZÁRMAZÁSI TÁBLÁZATA A leszármazási táblázat készíttetése az elmúlt évszázadokban a földbirtokosok, a nemesek körében dívott. A családfa összeállíttatásának, a legtöbb esetben, nem az ősök megismerése volt a cél, hanem inkább a család nemesi múltjának igazolása a birtok megőrzéséhez, az örökösödéshez, a korábban kapott különböző rangok további viseléséhez, olykor egy-egy jövedelmezőbb állás betöltéséhez. A törvényszéki iratok, vagyonjogi pereket rögzitő jegyzökönyvek számos nemesi leszármazási táblázatot őriznek, olykor a 13. század elejéig visszavezetve a család őseit. Más társadalmi réteg, - iparos, kereskedő, hivatalnok - de ezen belül a parasztság sem fordított sok gondot ősei múltjának kutatására. Gyűjtőútjainkon tapasztaltuk, hogy e rétegek a két-három emberöltőnél régebben élő rokonaikról már szinte semmit nem tudnak. Részletes felvilágosítást csupán a szülők, testvérek, nagyszülők családjától, azok vagyoni helyzetéről tudnak adni. A parasztságnak ritkán volt szüksége ősei származásának igazolására. A helybeli pap segítségét csupán akkor kellett kérniük néhány ősük megnevezéséhez, ha rokonházasságot kötöttek, vagy ha a szülők végrendeletének felbontása után igazolni kellett az édes- és mostohalestvérek összetartozását. Ez utóbbi esetek hagyatéki jegyzőkönyveinél több esetben leszármazási táblázatot találhatunk, de ezek 2-3 generációnál távolabbra nem vezetnek. Az imakönyvek első vagy utolsó üres lapjaira gyakran feljegyezték a megszületett gyermek nevét, születési időpontját, olykor a családtagok halálozási adatait. Ezek a bejegyzések azonban nem tekinthetők általános gyakorlatnak és a múlt század utolsó harmadánál nem régebbi keletűek. Megyénkben a parasztság levéltára, iratainak gyűjteménye soha nem volt számottevő, amely bővebb információt adna egy-egy család összetételéről, történetéről, gazdasági felszereltségéről, az értékesítés formájáról, a pénz felhasználásának módjáról. Levéltári kutatásaink alapján tudjuk, hogy a 18. század elejétől készültek végrendeletek, kárlisták, hagyatéki leltár^, házassági szerződések stb. amelyek a parasztság irattárába is bekerültek, de ezek a generációváltások során elpusztultak. A parasztságnál egyet sem sikerült fellelnünk e iratokból. A 19. század közepétől a parasztsághoz kerülő iratok száma, ha lassú ütemben is. fokozatosan növekedett. Az adókönyvek, földek bérleti, adás-vételi szerződései, a 7
