Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Források - Zólyomi József: Tanúvallomások a Madách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Jánosról

birtokon tartózkodott, csendes, visszahúzódó életet élt. Nem is tehetett máskép, hiszen tisztában volt vele, ha a hatóság megtudja kilétét, ha elfogják, halálbüntetés, esetleg több évi börtön vár reá. Az. önként vállalt, a reá osztott szerepet kitűnően oldotta még. A parócai napokat az erdőben töltötte, csak későn este, sötétedés után tért haza. Alsósztrcgovára is csak azért ment be hétvégeken, hogy az uraságtól "parancsolatokat vegyen". Nyilván ilyenkor beszélte meg Bory Istvánnal a politikai körülményeket, saját sorsának várható alakulását. Rákóczy János az őt körülvevő embereknek nem beszélt múltjáról, csak annyit mondott el másoknak, amennyi egy későbbi tanúvallomásoknál Madách Imre hasznára válhat. Az "döbbeni munkahelyéről" hozott igazolásról, a fizetési könyvecskében feltüntetett adatokról szólt csupán: Szuhanyban született, azelőtt inasként szolgált. Ha szökésre kényszerülne, azt is nyomós érvekkel igazolta környezetének. Mint tudjuk Sztregovára, Parócára érkezésekor azt terjesztette, hogy Léván lakó felesége súlyos beteg. Ezért hirtelen távozása Parócáról - az ott lakók között - nem keltett feltűnést, sajnálták, hogy Bory István tiszttartó leveléből arról kellett értesülnie, hogy felesége meghalt. Ha Madách Imrével találkozott felállt, cselédhez illően kalapot emelt. Cscsztvén az. inasokkal étkezett, szobájukban aludt. Bory Istvánnál a kandalló melletti tuskóra ült, cselédtálból evett, fűtetlen szobában tért nyugovóra. Madách Imre, Bory István, Rákóczy János közös szerepre vállalkozott. Egy meggondolatlan szó. vagy cselekedet, egy elhibázott szereptévesztés súlyos következményekkel járhat - ezt mindhárman jól tudták. A fentebb közölt adatok ismeretében, talán felelősséggel kijelenthetjük, hogy a költőt nem azért tartóztatták le és börtönözték be. mert Rákóczy János meggondolatlanul viselkedett a Madách-birtokon. A hatóság gyanúját azonban indokoltnak tartjuk: a halálra itélt. minden vagyonától megfosztott Rákóczy János, feltételezésük szerint, elsősorban rokonainál kereshet menedéket, akiknek többsége Hont és Nógrád megyében élt. A Madách-család és Rákóczy János távolabbi rokoni kapcsolata közismert volt. A kcszegi Huszár családhoz került Madách Mária anyósa és Rákóczy János nagyapja testvérek voltak. De többágú rokoni szálat is találhatnánk (pl.: Ruttkáy), hiszen a 19. század első felére a Nógrád megyei földbirtokosok, nemesek többsége, valamilyen ágon rokoni kapcsolatban voltak egymással. A gyanú valóban akkor terelődött Madách Imrére, amikor 1852 január első napjaiban egy parasztruhába öltözött férfi jelent meg a cscsztvei kúria udvarában, akinek a házban ugyan semmi dolga nincs, de mégis ott több napot tölt. Igaz bánásmódban nem megkülönböztetve a ház. többi alkalmazottjától. Furcsa, hogy az uraság fogadott kocsin szállíttatja - a kor bevett szokásától eltérően - az egyszál ruhában érkező, a kezében kis tarisznyát szorongató erdőkerülőt új állomáshelyére. Az utassal elindított kocsi azonban nem Parócára. hanem a sztregovai kastélyba ment Bory István tiszttartóhoz, ahol további két-három napig időzött. A hatóság bizalmatlanságát nem gyöngítette az a tény sem, hogy január 6-án, amikor Bory István az új erdőkerülőt Parócára vitte, ott a falu bírójának nem engedte bemutatni annak útlevelét. Kadancz Mihály bíró, erre így emlékezett vissza: "... és midőn én tőle passust kértem volna a' tisztartó azt felelte én magam 273