Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Életkori szokásokhoz kapcsolódó imádkozási gya-korlat és vallási cselekmények egy Nógrád megyei településcsoportnál

konfirmálás (terényi evangélikusoknál: Nagypéntek, majd Fehérvasárnap vagy a katolikusoknál a bérmálás: Fehérvasárnap.

2 Az ember életfordulóinak, az ahhoz kapcsolódó vallási vonatkozásoknak egyházi értelemben vett jelentőségét mutatja az egyházak fölfogása és tanítása a szentségekről. A római katolikus egyház dogmatikája hét szentséget tart számon. Ezek közül a keresztség, a házasság és az utolsó kenet egyértelműen az emberi élet három nagy fordulójához kötődik. Ezek mellett a bérmálás is nagyjából életkorhoz kapcsolódik, egyházi értelemben felnőtté avat. a szentlélek által a hit megvallására és megtartására képesít. Katolikus értelmezés szerint tehát az emberi élet fordulói szakrális jelentőségűek, és a megfelelő életfordulóhoz a vonatkozó szentség elengedhetetlenül szükséges. Egy távolabbi - keceli - példával már itt jelezzük, hogy az emberi élet sarkalatos helyzeteinek szakrális fölfogása a népi kultúrában is immanens módon megtalálható. Egy katolikus visszaemlékezés szerint: "a hét szentségbe benne köllött lenni"? Evangélikusoknál - a protestánsoknál - csak a keresztségét és úrvacsorát tekintik szentségnek, s az sem magától működő kegyelemként, hanem csupán a hit által és a hit erősítésére szolgál. Az emberi élet fordulóikor a más egyéb szokások és események gyakran háttérbe szorítják a vallási, egyházhoz kötődő jelleget, bár ahhoz lényegileg és több ponton kötődnek. Az "átmeneti rítusok" és mágikus eljárások sokasága és mozgalmassága miatt azonban háttérbe szorulhatnak az imádkozás és a vele kapcsolatos szokások, illetve ezek is a mágia részeként jelentkeznek (pl.:* szülőfájások jelentkezésekor a szülőasszony szenteltvízzel való meghintése, újszülött bölcsőjébe imakönyv, rózsafüzér helyezése stb.) Adatközlőink, hasonlóan tanulmányunk előző két fejezetéhez, c témakörben is az idős. rendszeres vallásgyakorlók köréből kerültek ki, s a generációs adottságokból következően ők képviselik a hagyományos, szigorúbb erkölcsi normákat. Jelen témánkat az előző két tanulmányunkhoz képest is sajátosnak tartjuk, megközelíthetősége. föltárhatósága szempontjából. Egyrészt az emberi élet fordulói, az adatközlők számára ritka előfordulású események, amelyekkel kapcsolatos részletek nem minden további nélkül tehetők ismertté. Másrészt témánk a kultúra olyan mély rétegeihez tartozik, amely nehezen, és csak töredékesen tárható föl az átlagos néprajzi módszerekkel. A vizsgálandó jelenségek jórészt nem is a kultura verbális kommunikációban megjelenített szintjéhez tartoznak. E problémák lehető áthidalására törekedtünk részint azáltal, hogy a településcsoporton belül már évek óta kialakult, a közösség számára ismert, szinte megszokott kapcsolatainkra építettünk. Igyekeztünk beszélgetéseink során a megkérdezettek, illetve mások saját életfordulóit feleleveníteni, és adatainkat ezen keresztül származtatni. Ezeket több informátorral is szembesítettük, illetve ellenőriztük. 2. Bartlia Elek a keresztelők és temetések esetében is úgy látja, hogy azok bizonyos fokig az éves vallásgyakorlási ciklus menetébe illeszkednek. HARTHA Elek 1992. 137., 155. p. 3. NAGY VARGA Vera 1984. 902. p. 176