Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Történelem - Zólyomi József: Az Engelsdorfer család leszármazási táblázata

a gazdaság Jele jövedelmét adom. Ellenben az nem áll. hogy a testvéremnek horosedényeket adni. adósságot megfizetni és mostoha anyámnak az én jogosan megszerzett jószágomból örökrészt adni köteles lennék.... Négy év alatt fl 802-1806 között - Zi) adtam az atyámnak 63 mérő gabonát, minden évben egy disznót. 12 véka zabot. 100 tojást, negyedvéka lencsét. 2 fuvar szénát, két szántót megművelve, egyet kendernek és egyet krumplinak. Mindezek mellett még különféle fuvarokat végeztem a néhai atyámnak Vácra borral, terménnyel Tolmácsra, azonkívül pénzt és káposztát adtam a lakodalmára. Mindazt amit a gazdaság fenntartása érdekében és betegségükben szüleim javára cselekedtem, nem becsülték Sőt még erőszakkal is elragadták tőlem az én jog szerinti szerzeményemet és a testvéremnek juttatták, így egy 20 akós kádat. 32 akónyi hordókat, egy faliórát. 4 zsákot, egy falipolcot, lisztesládát, lenszövőszckct, egy prést, egy prémes bundát, egy asztalt, 30 csomó dohányt. 4 zsák krumplit és ruhaneműeket.... Röviden szólva elvették minden jogomat és a testvéremnek, aki az egész gazdasággal egyáltalán nem gondolt és aki miatt sok kiadásom volt. valamint a mostoha anyámnak juttattak mindent. Kapott egy ruhásszekrényt, ágyat, dunyhát, párnákat, vászontörlőket, 4 abroszt, noha ő semmit sem örököli. . . " Fontosnak tarjuk idézni abból a véleményből is, hogy a helyi bíró, az esküdtek miként vélekedtek János György örökösödési peréről "Miután az atya Engelsdorfcr György első félesége elhalálozott és a magára hagyott ember özvegységében a fiatal hozzátartozóktól nem kapott ellátást, rákényszerült, hogy újból megházasodjék: és mivel ő feleségének, mint nálunk más öreg embereknél az szokásos, nem igért halála után életfogytig tartó kikötményt. ezért megígérte, hogy neki a vagyonból (ha már 3 teljes évig együtt éltek) egvszázötven forintot kell a férj halála után kifizetni. Ha az idősebb fiú. mint a gazdaság birtokosa, minden évben megadta volna kikötményt levélben írásban megállapítottakat, akkor az lassanként bizonyára az adósságokat is letörlesztette volna. Mivel azonban sem terményt, sem zabot egyetlen évben sem. ami pedig a ráeső két mázsa dohányból eredő pénzt illeti, egyetlen krajcárt sem adott: ígv azután az atya kénytelen volt a borából szerzett pénzen megvenni az évre szóló és midennapi kenyeret, nem hogy tartozást törleszthetett volna belőle. Ugy értesültünk, hogy az atya idősebb fia. névszerint Engelsdorfcr György, a Nagvságos Eiscalis uraknál azt hangoztatta, hogy volt neki egy házassági szerződése (ebben apja megerősítette, hogy a gazdaságot János György kapja ZJ), amelyet állítólag elloptak tőle... Ez azonban nem Jelel meg a valóságnak. Mi ugyanis, az esküdtek legtöbbje, mindig tanúsíthatjuk, hogy az atya idősebb Engelsdorfcr György, a bíró és esküdtek jelenlétében a házassági szerződést a község ládájából kikövetelte és azonnal utána a mi jelenlétünkben széttépte, és vele a kocsmában pipára gyújtott. Annak okából tette ezt. mert a fiú az apját, (ha az valamit megkívánt) gyakran saját házában hajánál fogva vonszolta és mindig megverte: emiatt határozta el. hogy házassági szerződést érvényteleníti és széjjeltépi. "

3s 35. Az iratok német nyelve készültek 1807-ben. PMLVO. XXXIII. 1 l-l. 20. doboz. 17