Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
Balassagyarmat egykor megyeszékhelyi rangjának köszönhetően vált közigazgatási centrummá, ami hozzájárult ahhoz, hogy nagy vonzáskörzettel bíró piaci—kereskedelmi központtá emelkedett. Nem túlzunk, ha azt mondjuk: e központi szerep volt városunk fő „megélhetési forrása” ekkoriban is. Megyegyűlések, megyebálok színes forgataga, hintók verték fel a főutca porát. A 19. század végén a megyei intelligencia is egyre nagyobb számban telepedett itt le, házai, villái új városrészt alkottak, a nyugati részen. A vasúton túl, a Süvítőn éltek az alsó középosztálybeli vasutas családok, az Ipoly mentén, a kórház közelében a parasztság, a főutcán voltak a jómódú - javarészt zsidó - kereskedők otthonai, a zsinagóga környékén pedig a szegényebb családokéi. Nemcsak lakóhely szerint, de a társadalmi ranglétrán is változatos, sokszínű a kép. Legfelül néhány arisztokrata család, mint a Buttlerek, Majláthok; a magas beosztású megyei tisztviselőknek, a főispán és az alispán körének külön asztala volt a kaszinóban, s csak kivételes esetekben vettek be a társaságukba idegent. A megyeieket a többi értelmiségi követte a ranglétrán: orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek. Szegényebb, de a jómód látszatához minden körülmények között ragaszkodó csoport volt a katonatiszteké, gimnáziumi tanároké. A kereskedők és a jómódú iparosok leggaz- dagabbjai jártak csak az úri kaszinóba; a vagyon nem feltétlenül jelentett belépőt a kevesekkel te- geződő ún. „felsőbb” körökbe. (Más szemszögből, a fizetőképesség alapján osztályoz a kávéházi pincér fia: az ő rangsorában a kereskedők asztala áll az élen.) A város és a megye elitjének megyebáljai, úri kaszinója mellett a helyi társadalom minden rétege évente több alkalommal is zenés-táncos mulatságot vagy éppen jótékonysági bálokat szervezett. A város szállodáinak nagytermeiben rendszeresen helyi és országos művészek zenei és színházi produkcióiban gyönyörködhetett a műértő közönség. Balassagyarmat életéhez természetes módon tartozott hozzá a választékos vendéglátás, az igényes cigányzene, a tánciskolák, a századelőtől a mozi, az 1930-as évektől a strandfürdő. A hivatalnokok élete ma már ismeretlen ritmust követett, amit így örökített meg a századfordulón Nagy Iván özvegye: .... lapokat itt nem szoktak eltenni, tehát lehetetlen azokat előkeresni, hacsak a szerkesztőnek nincseI. Kormánypárti nem kell nekünk, Scilovszky lesz a követünk, Velünk tart az, a ki magyar Aki osztrákot nem akar Éljen Scitovifzkij .hinni-! II. Magyarország nagy bajba vau, Mert a német nyakunkon vau, Adót fizet most a magyar A mennyit a német akar. Éljen ScilomÉrif 'János ' III. A Latkóczy ígér mindent, De csak bolond iiis/. el ilyent; Az ígéret ugyan szép szó De kormánypártitól nem jó. Éljen SdtoPfshy János! 80
