Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

i

désével, örök időkre Telekiutcának nevezte el”. ■ A városnak 1868-ban nem volt adóssága. „Honnét is vehetnénk fel kölcsönt az új laktanyára, ha nincs a közelben alkalmas pénzintézet” — olvashatjuk a képviselő-testület jegyzőkönyvében. Még ebben az évben 30.000 forint alaptőkével megalakult a Takarékpénztár Rt., amit a gründolási láz végét jelentő 1873-as válságig még két pénzintézet, a Népbank és a Takarék- és Hitelintézet alapítása követett. Nem javultak ilyen gyorsan a közlekedés feltételei: „... a vidéki városok emelkedésére nézve nem lényeges dolog a vasút, sőt nagy kérdés, váljon a bolti kereskedés s a mesterségekre nézve nem éppen hátrányos-e, mert a módosabb osztály a gyors és olcsó közlekedés által Pestről, Bécsből látná el szükségeit, mely esetben a vidéki kereskedő és iparos nem emelkedhe- tik” — írta a Felvidéki Magyar Közlöny magát névtelenségbe burkoló szerzője. Mégsem ez az egyébként kevesekre jellemző szűklátókörűség volt az oka, hogy az első pályaszakasz megnyitására 1891-ig kellett várni. A gazdag salgótarjáni szénmedence és a Felvidék centrumához tartozó Losonc előnyösebb helyzete, a gazdasági szükségszerűség kényszerítette hosszas várakozásra a megye- székhelyet. ■ A területi igazgatási rendszer átszervezése során, 1871-ben nagyközséggé alakult Balassagyarmat a járási főszolgabíró hatáskörébe került. Nagyközség? Jogi értelemben. Lakói, vezetői városnak tartották, nevezték. Intézményei, hivatalai révén az egész megye életét irányította. Bemutatásánál 1893-ban a Pallas Lexikon is ezt írta: „Balassagyarmat több templommal, kir. törvényszékkel, ügyészség, adó, tanfelügyelő-, szolgabírói székhely, közjegyzőség, illetékszabási és államépítészeti hivatallal, ügyvédi kamara és pénzügyőrbiztosi állomással, városi kisdedóvó, kórház, kaszinó és számos egylettel, szép megye- és fogházzal, s az angolkisasszonyok nevelőintézetével. Van ipartestület, alapfokú ipariskola, takarékpénztár is, népbank, takarék- és hitel- intézet, könyvnyomda. Asztalos és szűcsipara jelentékeny. Vasúti állomás, posta és távíróhivatal.” Az 1910-ben megjelent megyei monográfia még tovább bővíti az előbbi, impozáns felsorolást: pénzügyigaz- gatóság, erdőhivatal, szőlészeti és borászati felügyelőség, csendőr-szárnyparancsnokság, és végül az 51. számú népfölkelő járásparancsnokság székhelye.

75