Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
mert az intézmény szinte kizárólag a „buja senyv”- ben szenvedők gyógyhelyeként működött. Egy jelentés szerint az „1849. évben a BGyarmati kórházban voltak 40-en, ezek közül 30 egyén kiszabadult, 10 pedig meghalt.” 1851. november 25-én mindössze öt betege volt, addig 30 főt ápoltak az év folyamán. A szomorú állapotok illusztrálására idézzük Komáromy Imre főszolgabíró jelentését: ..... ezen kóroda jelen légi állapota oly nyomorult, hogy minek utána a cs. és kir. 2. vadászzászlóalj október 23-án Gyarmatra beszállásoltatott, és ennek katonai kórodát kellett felállítanom, minek követkéz tében a polgári koródában volt 9 me gyei ágyat kíntelenítettem kivenni, és a katonai koródába általtenni, a most bent lévő betegek egyedül a földön, puszta szalmán, min- . den takaró nélkül hevernek, és ] ezen segíteni képes nem vagyok”. A Komáromy által végzett összeírás „érdekessége”, hogy a harmincöt ápolt közül két cseh származású zsandár, illetve hét katona és egy helybeli polgár képviselte a férfi nemet, a többiek - többségükben bizonyára szegény szolgálók, illetve a katonák vonulását követő szeretők, prostituáltak — mindannyian fiatal lányok voltak, akik felerészben Balassagyarmaton éltek, felerészben pedig az északi részekről származtak ide. A betegeken kívül az ápoltak közé tartozott még öt „elnyomorodott koldusnő” is, akiket szintén az egyetlen betegápoló élelmezett. A fennállása alatt mindvégig korszerűtlen kóroda épületét a megyei kórház 1897-es megnyitása után a városi villanytelep használta. A városi ispotályon kívül, korszakunkban, még adataink vannak az izraelita felekezet ispotályáról is. ■ 1847-ben már nyolc orvos élt a városban. Az ekkor itt letelepedett tizennégy ügyvéd, ugyanannyi megyei tisztviselő, az uradalmak vezető alkalmazottjai jelzik a városi értelmiség számának újabb jelentős gyarapodását. Megkötéssel sorolhatjuk hozzájuk a „megyeháziak” „irodalmi körét”. Bár ihletet általában nem a város életéből merítettek, mégis annak mindennapjai, légköre, a Zichy és Balassa fogadókban eltöltött kedves órák ezernyi szállal kötötték őket a megye „fővárosához”. Közéjük sorolhatjuk az 1840-es években itt hivatalnokoskodó Darvas Ferencet, a monográfiaíró Mocsáry Antalt, valamint a latin nyelvű értekezéseket papírra vető Madách Sándort. Madách és Mocsáry a balassagyarmati szabadkőműves-páholy tagjai voltak, sőt Darvas, Madáchcsal együtt, érdekelt A Nagy Iván, mint ügyvédbojtár, 1848-ban. T Nagy Iván — Komory Dávid álnéven készített — rajza 1847-bői. A Mocsáry Antal (1757-1832), a vármegye első, nyomtatásban is megjelent monográfiájának szerzője. A Egy balassagyarmati kávéház-tulajdonos aláírása 1795-ből.► A „Kékkő járási jegyzők és tanítók nyugintézetének” jelentése 1844-ből.
