Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
I A reformkori Balassagyarmat két megyei építkezése — a vármegyeháza és a megyei börtön — mind városképi, mind építészeti szempontból meghatározó jelentőségű. Az 1842- 1845-ben, az akkori legkorszerűbb „amerikai“ elvek alapján felépült, klasszicista stílusú börtön első terveit Entz Mátyás balassagyarmati építőmester készítette el. Megvalósításra azonban az Építési Igazgatóság által a tervezésre felkért Novák Dániel királyi főépítészi tiszt elképzelései kerültek. Kivitelezését — az egyetlen évtizeddel korábban felépült vármegyeháza tervezője és egyben az építője — Kasselik Ferenc pesti építész végezte. Az intézmény egyben rabdolgoztató intézet is volt. Ez utóbbi elődjéről írta Kazinczy Ferenc 1831 -ben a következőket: „Viceispán úr láttatá velünk, amivel Nógrád méltán kevélykedik, azt az épületet, hol negyven rab gyapjat ecsetel és fon, s azt pokróccá szövi ...A nógrádi rab nappal szem alatt s a jobbak társaságában lévén, feleszmél, jobbá lenni megszokik, s nem megalacsonyító munkára fordíttatván, mint ahol vele utcákat seprűnek j így keblében becsület érzéseit elfolytják, végre kedvet kap a munkás életre, holott gonosszá azáltal leve, mert kerülte ezt. Már vannak szép jelei az intézet helyességének: egy rab, kitöltvén a reá ítélt időt, és a szövés mesterségébe belé tanulván, veszteg maradva, j most ő szabadon keresi élelmét, j tanítgatja az újabb rabokat. A rosszak kiszabadulván innen, fenyegetőzve mennek el, hogy őket a nógrádi tömlöc ugyan meg nem látja, j más vármegyékbe mennek által, mert ott, ha rajta vesztenek is, csak megverik, de nem dolgoztatják. Szelíd bánás mindig javít, durva bánás mindig ront; s mi szükség ott keménységre, hol célhoz vezet a szelídség. “ 57
