Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

térbe szorulnak”) orvoslása azonban csak évtizedek múltán következett be. ■ A tudatos városfejlesztő po­litika eredményeként az egykor mezőgazdasági jelle­gű mezőváros Nógrád megye egyik jelentős kereske­delemmel bíró közigazgatási központjává vált. To­vábbi lendületet adott a nemesi vármegye székhelyé­nek Balassagyarmatra helyezése, amely 1785-től még szélesebb távlatokat nyitott a város fejlődésében. ■ Mária Terézia királynő rendelte el, hogy a megyék le­véltáruk, börtönük elhelyezésére és üléseik megtartá­sára alkalmas székházat építsenek maguknak. A Rá- kóczi-szabadságharc után négy évtized telt el béké­ben, így hát ideje volt a vándorló megyegyűléseknek állandó helyet találni. Ez azonban nem ment könnyen Nóg- rádban. A török idők­ben a megye fel­ső részébe szorult közigazgatás Nógrád közepe táján igyekezett magának helyet találni. Erre igen alkalmas lett volna Balassagyarmat, de a Balassák viszálykodása és az itt tartózkodó katonaság miatt a megyegyűlés félt ide­helyezni székhelyét. Mivel a szomszédos Szügyben már részben készen volt erre egy megfelelő épület, amit bővíteni lehetett, és mert közel feküdt a mező­városhoz, megyeszékhely is lett 1763 és 1783 között. A fejlődő Balassagyarmat azonban szinte természete­sen vonzotta magához a megyegyűlést, ami 1785 után a volt kaszárnyából átalakított új helyen tartot­ta üléseit. Végre azután, a hosszú hányattatás után, 1835-ben Nógrád megye impozáns me­gyeháza építésébe kezdett. A Kasselik Ferenc \

Next

/
Thumbnails
Contents