Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

tósága alatt élők is erősen megosztottak voltak aszeq/WT \

rint, hpgyl úrbéres vagy pedig ún. rtiajprsági zselléreden éltek. Az örököstjbbbágyok és a cenzualisták gazdasági, olykor nemzetiségi színezetű ellentétét 4rpálr .efrilítettük. A felekezeteken, foglalkozásokon, •társadalmi helyzeteken átívelő összefogásra csak az 1^4^-^é^kben került sor. Ekkor „az uradalmak fő- tiSztsége és a városi ügyek közötti súrlódások” miatt (a haszonbérleti jogot a földesurak kivették a város kezéből) egy bizottság alakult, mely javasolta, hogy „igen jó lenne a lakosok között egy szerződésre lépni”, amelynek értelmében „a mesteremberek a jobbágyokkal kezet fogva, minden ügyekben és bajokban együtt és elvállhatatlanul működjenek”.

Az uradalmak válasza nem késett: 1845- ben, nem kis zűrzavart okozva, egy írástudatlan (akkoriban már a jobbágyok többsége írástudó volt a városban) úrbéresüket ültették a bírói székbe. ■ A városi elöljárókat évente választották meg. Az igazságosztás feje a főbíró volt, közvetlen munkatársai a törvénybíró és a kisbíró.

Az elöljáróságot 12-14 esküdt alkotta, és a két városi hadnagy a rendőri feladatokat láthatta el. Később az elöljáróság 25 főre egészült ki, tagja volt a város életében mindenkor fontos szere„a bírák minden héten legalább egyszer összeülni tartoznak”. Az ülésen főként örökösödési, regále, va- gyonhasználati, haszonbérleti és a közrenddel összefüggő ügyeket tárgyaltak. De ők voltak jogosultak befogadni az új lakosokat is, és ők tartották a kapcsolatot a zsidó és a „rác” („görög”) községgel. Nemegyszer kellett megküzdeniük a pénztelenséggel. „Városunk mostani szomorú helyheztetését fontolóra vé- vén — írják 1834-ben —, minthogy sem a kölcsön felvett kapitálisokat (tőkéket) sem a többrendbeli kontókat (számlákat) de még a hivatalban lévő tiszteknek saláriumait (fizetéseit), sőt még a hajdúknak már kiszolgált béreit sem képes kifüzetni, nehogy tehát ezen az illendőséget és az igazságot sértő történetek által városunk tanácsa becsületét és bizalmát a világ előtt elveszítse”, 3500 forintot vesznek kölcsön, melyet a lakosok adóhátralékából kívánnak fedezni. Az anyagi gondok ellenségeskedéseket szítottak, melyek következtében nem egy vezető vált meg tisztétől, „legfőképp becsületének, mint legdrágább kincsének megtartására és biztosítására nézve”. A városi tanács mégis sokat tett, tehetett Balassagyarmat fejlesztéséért. 1836-ban Építési Bizottságot hoztak létre, mely

pet játszó jegyző is. Az uradalmak úgy intézkedtek, hogy

azután az építkezéseknél már nemcsak a biztonsági, hanem az esztétikai szempontokat is érvényesítette. ■ Szinte

nem volt olyan esztendő, hogy ne támadt volna tűz a városban. 1800. augusztus 5-e például Balassagyarmat újkori történetének leggyászosabb napjai közé tartozik. Egyetlen éjszaka alatt 572 ház vált a tűz martalékává. A tanács ekkor az addigiaknál komo48