Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
szítok sorában csupa „kontár” foglalt helyet. Rajtuk kívül - a felhasználás szempontjából — külön csoportnak tekinthetjük a Balassagyarmaton működő borbély, fésűs, kéményseprő, könyvkötő, köteles, nyerges, puskaműves, szappanos, szíjgyártó, szitás és tímár szakmákat. Ezeket összességében 29 mesterember űzte. Az összeírás tanúsága szerint: „Keresztény mesterember van Bgyarmat városában 234. Ezeknél van legény 142, tanuló, inas 105. Az izraeliták közül van mesterember 50. Izraelita legény 20 és inas 18.” Dévény István, az összeírás készítője, az izraelita iparűzőkről külön is megemlékezett: „Az izraeliták közül van czipe varga 7, serfőző 2, üveges 2, szabó 15, enyvfőző 1, cserzővarga 1, tímár 2, szappanos 1, ruhafestő 1, pipafedél készítő 2, kőfaragó 2, szobafestő 2, ötvös 2, sip- kás 2, órás 2, féketősnő 5. Ezek mind kontárok." A felsoroláshoz hozzáteszi még: „A mesterembereknek áltáljában a zsidóknak is egyenként az öszves mesterségi keresetüket tudni nem lehet, mint hogy azok vásári munkát készítenek, de ezek is csak igen nyomorultul élnek. Vannak egynéhányan, akik váltó munkát is készítenek, de ezek is jövedelmüket családjaikkal elköltik, és megint vannak olyak is, Alázatos alőiirt ajánlja a’ I. ez. közönség. és tisztelt nemességnek az ü minap Bécsitől elhozott válogatott portéka raktárát, miiHlennemO kézinüáruval mint: kanavász, vászon, lengyapju-, pamut-, és se- lyenikendn. úri és hölgyi ezénm-. battisl- és gyap- juruhák, selyemszalag, csipke, virág, pamut- és varróselyem, gyapjú és selyem rojt, gyermek- és asszonyczipök, kesztyű, harisnya, nap- és esernyőkkel a' legjutanyosh áron. Az említeti czikkeken kit (ti, még minden- nem« fűszer- és czukorral bőségben el vagyon látva. Hcrxfeld Adolph. akik föld és szőlőművelésből élnek.” Összességében azt mondhatjuk, hogy - a mestereket, legényeket, inasokat és családtagjaikat is tekintve — a 19. század derekán körülbelül 1200 személy élt közvetve vagy közvetlenül az ipari tevékenység hasznából Balassagyarmaton. ■ A helyi és közvetítő kereskedelem többnyire a „görög” (értsd: ortodox vallású) és a zsidó kereskedők kezében volt. Az időszak jó részében az előbbiek domináltak, akik elsősorban a nemesség áruellátását végezték. Portékáikat részben hitelre adták, ami megkönnyítette a gyakori pénztelenséggel küzdő nemesek áruhoz jutását. Ők leginkább pesti és kecskeméti társaikkal ápolták kapcsolataikat, és tettek szert — helyi viszonylatban - jelentős vagyonra. A hitelezésben a zsidó tőketulajdonosok is részt vettek, ők azonban elsősorban A A szíjgyártó- (1814), a molnár- (1819) és a gomkötőcéh (1762) pecsétnyomói. ^ A balassagyarmati kalaposcéh ládája. Készült 1828- ban. (Jelenleg a Palóc Múzeum gyűjteményében található.) A Egy Balassagyarmatra települt izraelita kereskedő hirdetése az 1800-as évek első feléből.
