Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
Balassagyarmat végre ismét visszanyerte önállóságát, önkormányzatát, jelképeit. Címerünkből kikerült a vörös csillag, és mára a Civitas Fortissima kitüntető név használata is hivatalossá vált, miként a "csehkiverés" napja is városi ünnep lett. Mégis, az utóbbi 12 évet leginkább a helykeresés éveiként jellemezhetjük. A megbukott szocializmus fájdalmas örökséget hagyott hátra. Megszűnt a Kőbányai Porcelángyár helyi gyáregysége, bezárt a Húsüzem, karcsúsodon a többi balassagyarmati "nagyüzem" is. Emberek százai kerültek utcára. ■ Miként az ország, a város is csak nehezen talált magára. Az első évek azonban mégis eredménnyel jártak: sikerült stabilizálni a város pénzügyeit, megteremteni a polgári társadalom alapjait. Újjáépült a városi strand. Balassagyarmat ismét büszke várossá vált. Harcot indított megyeszékhelyi jogainak visszaszerzéséért. ■ 1994-től a várost Juhász Péter vezette, az első ciklusában Tőzsér Zsolt, majd Herczeg Hajnalka alpolgármesterek segítségével. Az Országházban 1994-től Urbán Árpád, majd Balla Mihály képviselte, képviseli a balassagyarmatiakat. Nyolc év alatt sikerült felépíteni a város új iskoláját, mely később Szabó Lőrinc nevét vette fel. Létrejött az ipari park, városi tulajdonba került a vár- megyeháza, környezetbarát szeméttelep épült és megkezdődött a kórház rekonstrukciója. Az évtized második felében — követve a gazdaság magára találását — új vállalkozások egész sora kezdte el működését és a város ismét a vállalkozó polgárok igazi közösségévé kezd válni. Új kulturális programok és régi rendezvények sora keretezi évről évre a város életét, egyesületek sora alakult és fejt ki működést. Mára Balassagyarmat ismét polgárvárossá, a polgárok városává vált — a mi városunkká. inaanta muaisnm 218