Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
jánban) verés közben Boné hadnagy azt mondta, hogy készítsek vádiratot, most nincs törvényesség, ott fogok megdögleni a kezeik között. Báné hadnagy többször ágyékon rúgott, gyomrozott öklével, olyan hatalmas ütéseket mért rám, amilyet még nem láttam életemben. ... Minden vallatás vacsora után, illetve éjszaka volt. Az ütések következtében a dobhártyám berepedt, az orrom eltört, de azt hiszem az egyik bordám szintén megrepedt vagy eltört, hosszú ideig minden lélegzetvételnél szúrt... hol egyszerre, hol felváltva kézzel ütöttek, pofoztak, gyomroztak, rugdostak. A széken, amin ültem, ott rugdostak, a falnál rugdostak, felakasztással fenyegettek. Mondtam nekik, hogy ‘Rajta! Ne kínozzanak!’ Ekkor már a számból csörgött a vér és kiabálni kezdtem. Szovjet katonák voltak kinn az udvaron, azok meghallották a kiabálásom. Ekkor gyorsan kiküldtek engem, azt hiszem, hogy ezek nem engedtek volna tovább bántalmazni ... A jegyzőkönyv felvétele alkalmával ütés nem történt, azonban a géppisztolyt rám fogták, illetve rám fogta Németh hadnagy. A jegyzőkönyv felvétel ideje alatt a gumibottal állandóan a testem suhintott ez a jegyzőkönyv is tulajdonképpen kompromisszumos. Egyrészt ő gépelte a jegyzőkönyvet és így nem tudtam, hogy mit ír, másrészt minden egyes szóért hadakoznom kellett, mert ő mindig másképp akarta felvenni a jegyzőkönyvet ... Tudok arról, hogy mást is bántalmaztak. Az első nap az 56 éves Daróczi Gusztávot hordágyon vagy lepedőben vitték le a zárkába. Az őrszemélyek is a legnagyobb felháborodással nyilatkoztak a kettőnket ért súlyos bántalmazásról. Neveket nem mondok. Figyelmeztettek, ha ezt a panaszom előterjesztem, elveszettnek kell magam tekintenem, de már idegileg valamelyest rendbe jöttem és az igazságba vetett hitem kényszerített arra, hogy a fentieket előadjam és kihallgatásra jelentkezzem. ”