Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
A tizenötéves háború során az Ipoly menti várak felszabadultak a török megszállás alól, de Vác 162 О-as elfoglalása után e várak és a hozzájuk tartozó falvak szinte folyamatos török fenyegetettségben éltek. Erről tanúskodik a gyarmati végváriak 1639-espanaszos levele: „Mivel az elmúlt éjszaka, mintegy éjfél után egy órakor tájban, az természet szerint való pogány ellenség pesti, budai, váczi és esztergomi török, nagy véletlenül egész városunkra az setétben reánk ütött, és városunkra becsapott. Az veszedelemről mikor némely parasztember hírt hozott volna felölök, immár akkor az egész vámunkat mindenestől ellepte és megkömyékezte a török. Azon szempillantásban egynéhány álgyúval és tarackkal elégszer lövettünk, dobot üttettünk, és azonnal összegyülekeztünk az mint lehetett. Az kik bejöhet- tenek belső praesidiumunkban, nagyon sokan bejöttének, egész városunkat azonnal meggyújtották, sok feles háznak az tüzet nekivitték, egy szóval az egész városunk megégett. Sokan az emberekben, az vitézlő rendben, asszonyokban, leányokban és gyermekekben elvittenek rabságba, kiknek fejeket vették, elegen is megégtenek, és némelyek közülök kútban ugrattanak, és világon valamink volt, kit gyermekségünktől fogva kerestünk: pénzünk, egyetmásunk, búzánk, szénánk, marhánk, azaz hogy mindenünk, mind egyszersmind odaveszett. Marháinkat és juhainkat elhajtották, minekünk szegény gyarmatiaknak felette nagy kárunkra és fogyatkozásunkra, romlásunkra. Am ezekről semmit sem tehetünk, immáron mirajtunk megesett. De ha Isten ezeket ostorul bocsájtotta reánk, békességes tűréssel kelletik az mit kegyelmes Istenünktől szenvednünk. Ezek az megtörtént állapotok mind így lévén, kérjük tökéletesen higgyék el kegyelmetek, melyben semmi kétségünk, nem is kételkedünk, hogy el ne hinnék kegyelmetek. Annak okáért akarnánk kegyelmeteket egész seregül megtalálnunk és kémünk nagy alázatosan, méltóztatnának kegyelmetek jóakaratját mutatni hozzánk, rendelni valami bizonyos segítséget helyünkbe, ide Gyarmatban küldeni népet közénk, mert számtalan sokaknak az vitézlő rendben, feleségekkel, gyermekekkel ki kellett menniök. Oka nem egyéb, mint az, egy falat kenyerük, búzájok — mint feljebb is megíránk - semmijek sem maradott... Kelt gyarmati várban 1639 év szeptember hó 28. napján. Nemzetes ura- ságtok legkészségesebb szolgái, barátai és szomszédai: Ő Felsége kapitánya, nemesek stb. az egész járással, akik a mi gyarmati várunkban laknak. “ A Balassagyarmat a 17. században. Metszet a Vasárnapi Újság 1859- évi 10. számából. ^ A várháborúk korának fegyverzete a Palóc Múzeum kiállításán. 19
