Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

székházát, Magos (Munk) Dezső tervei szerint emelet épült a városházára, az új csendőrlaktanyában — a mai határőrség — tiszti lakások készültek, felépült a kórház konyhája és a kétszáz ágyas női elmeosztály épülete. Ha nem is olyan látványos a fejlődés, de ennek a háború utáni tíz évnek is jól érzékelhetőek voltak az eredményei. Jelentősebb az a változás, amit a lakáshiány megszüntetésére tett kezdeményezések hoztak. Azelőtt soha nem épült tíz év alatt ennyi lakás. Az 1910-es tíz főről nyolcra csökkent az egy házra jutó lakók száma. Negyven év alatt megduplázódott a házak száma. Az arányok javulása nem csak ennek köszönhető. Balassagyarmat elveszítette korábbi vonzerejét: népessége stagnált, sőt, sokan elköltöztek a városból. ■ A két világháború között nem történtek Gyarmaton országos jelentőségű események, társadalmi szerkezete is

alapvetően változatlan maradt. A lakosság negyede továbbra is iparból élt 1930-ban, 15%-a hivatalnok volt. Anyagi helyzetük rosszabbodását jelzi, hogy csökkent a házicselédek száma és növekedett a kisebb lakások iránti kereslet. Országos viszonylatban is kiemelkedően magas volt - a városok között a tizedik - a kereskedőréteg 10%-os aránya. A világgazdasági válság hatását minden társadalmi réteg érezte: nőtt a munkanélküliség, az iparosok elbocsátották segédeiket, boltok zártak be, az alacsony gabonaárak tönkretették a földműveseket, fizetőképes kereslet hiányában nyolcvan lakás maradt bérlő nélkül. 1930-ban a szegények napközi otthonában 110 ember melegedett és kapott főtt ételt. Egymást követték a segélyakciók, adománygyűjtések, megjelent az ínségadó, ínségmunkások, tüzelőosztás. 1934-ben - a Szegénygondozó Nővérek szolgálatával — szegényház nyílt