Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
A Balassa család és városunk neve nemcsak képletesen, de a valóságban is összeforrott egymással. Ahogyan Mikszáth írja egyik könyvében: „Környékünkön végtelenül szerették a hatalmas ősfamíliát, mert a Balassák csináltak hamis pénzt, de soha se csináltak hamis politikát. Százados emlékek fűzték őket ide. Minden várrom, minden legenda ő hozzájuk vitt vissza. A régi csataterek (s minden faluban volt valaha csata) benépesültek a fantáziájukban páncélos Balassákkal. Picinyke lábnyomok látszottak egy palojtai sziklán. Egy Balassa kisasszony selyem to- pánkás lába vájta ki azokat. Lapos, kerek kavicsokat dobált ki a Kürtös patak egy helyütt, amikor megáradott. Ezek is egy Balassának kővé vált pénzei. Minden az övék itt, még a nép szíve is...“ A család tagjai közül csak néhányat említünk föl. Ilyen mindenekelőtt 1. Detre, aki az Ipoly mentére akarván összpontosítani birtokait, két faluért cserébe megszerezte a királytól és lakosokkal telepítette be a tatárok által elpusztított földet, sőt, egy lakótoronnyal meg is erősíttette a helyet. Az oklevelekben a 14- század végén szereplő Balázs volt a család névadója, fia, Miklós kezdte használni először a „gyarmati“ előnevet. Az országos politikában is szerepet játszó Ferenc 1526-ban hősi halált halt a mohácsi csatában, kilenc árvát hagyva maga után. A legismertebb Balassa a költő Bálint, aki a gyarmati uradalom részbirtokosaként írta neve elé városunk nevét. Járhatott-e, járt-e Balassagyarmaton? Nem tudhatjuk. Emléke, szelleme azonban részévé vált a városi köztudatnak. A múlt század elején, a város szellemi életének fellegvárát, a gimnáziumot is róla nevezték el. 1652-től 1665-ig tartó várkapitánysága alatt sokat tett a vár megerősítéséért, a város fejlesztéséért a kalandos sorsú Balassa Imre, aki az udvarral szembekerülve, birtokaitól megfosztva, bujdosás és hányattatás után hunytéi, 1683-ban, Tállyán. Unokaöccse és társbirtokosa volt II. Bálint, akinek — elődjéhez hasonlóan — versei és más irodalmi művei maradtak az utókorra. A 18. században élt Balassa Pálról külön is szólunk könyvünkben. Végül említsük meg családjának utolsó, városunkban birtokos és meglehetős anyagi gondokkal küzdő — tagját, Balassa Antalt, aki neves elődeinek irodalmi munkáit rendezgette sajtó alá és adta közre munkáiban. 16
