Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

A település szerkezetében a tipikus házaformáival is jól elkülöníthető paraszt negyed, a Lúdvagy Hídfertály házai előtt kinn volt a lóca. A gazdasz- szonyok és a megfáradt, öreg férfiak és a gyerekek mindennapos esti szórakozása az egész napos fárasztó munka után a gazdasszonyoknak egy kis szomszédolás, beszélgetés, pletyka, ének, az öregek meséi egymásnak és a gyerekeknek. A hétköznapokon persze az utca volt a társas élet színtere. A vásár pedig ünnepnapot jelentett, lehetett az heti, vagy az igazi, az országos. A gazda, aki jó vásárt csinált, betért a számos pálinkamérés, kiskocsma egyikébe, áldomással pecsételni meg az alkut. Az ünnepnapokon, az élet nagy eseményeinél nekik is valamelyik cigánybanda adta a zenét, szüreti mulatságon, vagy az aratás után, lakodalmakon néha szlovákul, máskor magyarul szólt a dal, járták a táncot. A szőlőművelés nem csak a parasztság mindennapjaihoz, megélhetéséhez tartozott hozzá - több iparos, hivatalnok, kereskedő bírt az Ipolyon túl egy kis szőlőt, présházat. A szabadságharc utáni zavaros időkben — de az azt követő évtizedekben is — sokan a pincesoron merítették a bátorságot a pohár fenekéről. Késő éjszakán a városba visszatérő zajos társaságok törték meg a csendet. ■ A középosztály társas és közösségi életének még számos színtere