Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

volt a piaca — így az első világháború után sok mester munka és megrendelés nélkül maradt, eladósodott. Rövid fellendülést hozott a kisipar minden ágában az 1938-as visszacsatolás. Az utolsó gyarmati kötélgyártó mester, Merczel István így emlékezett vissza ezekre az évekre, a szorgalmas iparosok mindennapjaira: „A mi utcánkon, a Nagyhíd utcán keresztül jött a sok nép termékeivel a piacokra és hajtották be a havonta megtartott állat- és kirakodóvásárokra a jószágokat. így a forgalom több mint duplájára nőtt és az általános eladósodásból kezdtünk kilábalni. Apám boldog volt, mert szeretett dolgozni, nyáron már öt órakor fonta a kötélnek való fonalakat, kis déli pihenéssel egész este hét, fél nyolc óráig. Ez a munkaszeretet és szorgalom jellemző volt az akkori iparosokra. A szórakozásra és utazgatásra akkoriban nem volt lehetőség. Szinte ünnepnek számított, ha négy- vagy öthónaponként felzötyöghettünk Budapestre, az akkori egyetlen közlekedési eszközön, a vonaton. Mi édesapámmal először körbejártuk az üzleteket, ahol a mesterséghez szükséges anyagokat megvásároltuk, utána elmentünk hol a Rác fürdőbe, hol a Lukácsba, vagy éppen a Király fürdőbe. Ebéd után irány a Nyugati pályaudvar és fél négykor indultunk a vicinális vonattal hazafelé”. A változatlanság a rohanó világban: a „sebesvonat” ma is fél négykor indul vissza Balassagyarmatra...