Hausel Sándor: Nógrád vármegye II. József-kori közigazgatási iratanyagának regesztái 1786-1790 - Nagy Iván Könyvek 18. (Balassagyarmat, 2014)
a bírósági épületek és személyzet biztosításán túl a közigazgatási és jogszolgáltatási iratanyag (ennek iratanyaga a IV. 12. számú fondban található) szétválasztása volt. A különvált megyei bíróság 13 fős szakmai személyzete (elnök, 4 bíró, 2 ügyvéd, szegények ügyvédje, 2 titkár, iktató, 2 irodista) és kiszolgáló személyzet (várnagy, hajdúk) továbbra is a szügyi megyeházán intézte az ügyeket 1790-ig, ekkor az igazságszolgáltatás is átköltözött az új székhelyre. A szétválasztás korszakos jelentőségére utal, hogy ez olyan átfogó, a közfigyelmet felkeltő időszak volt a levéltárak történetében, mint amilyet legutóbb a rendszerváltás utáni kárpótláskor tapasztalhatunk. Ezt megelőzően Mária Terézia féle levéltárrendezés, majd az 1780-as évek közepétől a közigazgatási és az igazságszolgáltatási (bírósági) iratok szétválasztása nem csak a megye hivatali személyzetét, hanem a nemesi birtokügyek miatt az egész politizáló közvéleményt élénken foglalkoztatta. Végrehajtását nehezítette, hogy levéltárosi állás nem volt. A megyei levéltárosi állás kialakulásának kezdeteit 1752-től számíthatjuk, amidőn a királynő elrendelte, hogy a főispánok kezdjék meg a levéltári iratok lajstromozását és mutatózását. Ez a lassú, több évtizedig eltartó folyamat alatt alakult ki a jegyző hivatalából előbb a regisztrátori, majd a levéltárosi állás. Az 1750-1780 közötti években a jegyző kötelessége volt a levéltár kezelése, de a rohamosan növekvő ügyforgalom miatt erre képtelenek voltak. Emellett az a visszás helyzet is előállt, hogy bár az országos szervek állandóan sürgették a jegyzőket a munka elvégzésére, nem csak a leterheltségüket nem vették figyelembe, de semmiféle rendezési szabályzatot vagy utasítást sem adtak számukra. Mindezek miatt az első országos méretű levéltárrendezés felemás sikereket tudott felmutatni. Hozzájárult ehhez, hogy sok helyen nem tudtak szakképzett levéltárost alkalmazni, ezért ún. vándorlevéltárnokok járták az országot. Az országos hatóságok az 1780-as évek közepén látták be, hogy a jegyző, de az aljegyző sem képes a levéltár ügyével foglalkozni, ezért hívták létre a másodaljegyzői állást, amit a levéltáros ősének tekinthetünk. Ez az állás alakult át előbb lajstromozói állássá, majd II. József alatt, illetve után a XVIII. század végén levéltárnokká. Rendszeresített levéltárnoki állása 1791-től, más vélemény szerint 1796-tól volt Nóg- rád megyének. T
