Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
érvényesen a fazekasság fejlődésének helyi sajátosságaiból fakadó sokszínűség.145 Ez időszak továbbélő népeinek, ill. a keletről érkező és betelepülő honfoglaló magyarság 10. századi anyagi kultúrájának elkülönítésére számos kísérlet született (a temetkezések specifikumai, rítus, antropológiai adatok, viselet, fegyver, településeken lévő lakóobjektumok, kemencék anyaga és kialakítása alapján) stb. A kutatás sok mindent felismert, de a 10. századot megelőző és túllépő évtizedek (Bjelo-Brdo) lakosságának146 kerámiaművességébe újból és újból „belebotlunk" egy-egy érintett település lakófázisai szétválasztásának megkísérlésekor. Még mindig viszonylagosan kevés a feldolgozott település, ahol sikerült bizonyítani a kontinuitást, vagy egzakt módon elkülöníteni a lakófázisokat. A honfoglalók kerámialeleteinek korábbitól részben eltérő volta, új típusú edények megjelenése147 ellenére, a letelepedést követő időszakban a továbbélő eredeti lakosság kerámiahagyományának utóhatása miatt nehéz a tisztánlátás (óvatosságból 9-10., vagy 10-11. századra illene datálni). Ezért úgy érezzük, hogy e korszakokat is érintő lelőhelyeink anyaga, ha azt egy ásatás során sikerülne objektumokhoz kötve kronológiailag meghatározni, előrelépést jelenthetne a tisztánlátás irányába, legalább környezetünkben. Mivel a felszínről gyűjtött leleteink eleve csökkent információértékűek, ráadásul telepkerámiák, amelyek többnyire töredékekből állnak, ami miatt nem ismerhető fel az edények pontos alakja, legfeljebb a falvastagság és inkább csak a fenék és szájperemek árulkodnak a hozzávetőleges formáról, méretről. Jelentős a veszteség a díszítések és kombinációik csonku- lása, a kis felületek következtében (még ha sok díszített darabból következtetni is tudunk analógiák alapján azok egykori küllemére). De fontos információt hordoznak e töredékek, mint arra az őskori anyagnál már utaltunk, az alapanyaggal, soványítási, készítési,148 égetési technológiával kapcsolatosan. Ezért ilyen szempontú, természettudományos és statisztikai analízis TAKÁCS - VADAY2004.42 HEROLD 2004. 73. 146 A népesség etnikumára nézve egy időhorizonton belül a kerámiaanyag nem nyújt biztos támpontot. WOLF 1994. 126. ™ TAKÁCS 1997. 208. i« MERSDORF ZS. 2007. 195-213. bevonásával149 született publikációk részeredményei jelenthetnek segítséget lelőhelyeink anyagának egyelőre relatív kronológiai meghatározásának megkísérlésében, s majd egy ásatás során feltáruló rétegviszonyok és elvégzett vizsgálatok abszolút korának megállapításában. A fentiek alapján a Koplányhoz tartozó településrészek későavarkort érintő anyagáról a következők mondhatók: a lelőhelyeken, ha csak kis mennyiségben, de találtunk durva szemű sóderes, más esetben növényi anyaggal és homokkal soványított, sárgásvörös dísztelen, vegyes égeté- sű kézi kerámia töredékeket,150 amelyeket a 8. századra határoztunk meg (20/12-13. kép), aminek a többi lelet sem mond ellent. A második csoport a Dubraviczky és Kenderes lelőhelyeken (21-22. kép) a lassú kézi korongon készült, aprószemű sóderes, ill. homokos soványítású, dísztelen, vagy többsoros egyenes és hullámvonal kö- tegekkel díszített, neutrális és reduktív égetésű kerámia, részben a komáromi151 telepanyaggal, és a kompolti,152 tönkrement, avar kemencék másodlagosan feltöltött anyagával mutat rokonságot, amely a 9. századra utal. A leletek túlnyomórészt kisebb és nagyobb jól megmunkált fazéktöredékekből állnak. A szájperemek általában gyengén kihajlóak, ferdén vágottak, vagy kis mértékben gömbölyítettek, néhány erősebben kihajló pereméi homo- rúan metszett. A belül díszítettek kissé vékonyodók (szögletesek). Profilált, „elcseppenően" aláhajló, aláhornyolt profilt nem találtunk.153 * * A í« TAKÁCS-VADAY 2004. WOLF 2006. 47-57. SZILÁGYI - SZAKMÁNY - WOLF 2006. 59-64. HEROLD 2004. 150 Kézi kerámia esetenként a 10. században is előfordul: KOVALOVSZKI 1975. 204 -222. LÁZÁR 1998. 49. Sajnos ezek között nem találtunk peremet, amely segíthetett volna a pontosabb meghatározásban. Egyes lelőhelyeink anyagának ez a vékony, magában szinte értékelhetetlen rétege, éppen azért, mert ott is jelentkezett, ahol a következő időhorizont a 12. század vége, inkább a 8-9. század felé tolja a feltételezhető keltezést, megjegyezve, hogy sem sütőtál, sem sütőharang töredék egyelőre nem került elő, és így a császárkor is reálisan szóba jöhet, vagy mindkettő. 151 TRUGLY 1996. 1,2, 9, objektumok anyaga >52 TAKÁCS -VADAY 2004. 5-103. 153 Ezen jellegzetességek alapján is (meg a perembelsők ritka díszítettsége és az egyfogú karcolt minták relatív magas száma miatt) keltezte a 9. század végére Rózsa Zoltán a kompolti anyag két kerámiacsoportját. TAKÁCS-VADAY 2004'41. 33
