Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)

APPENDIX. A Lengyeli kultúra pattintott és csiszolt kőeszközei Szügy, Bakó, valamint Koplány határából (írta: Zandler Krisztián)

Magkövek: két darab unipoláris mikropenge magkő kárpáti 2 obszidiánból.

Hulladék: egy darab hulladék kárpáti 2 obszidiánból.

A gyűjtésből közel egyenlő arányban fordulnak elő a szilánkok és pengék, a laminaritás magas. A leggyakoribb felhasznált nyersanyag

a távolsági kárpáti 1 obszidián és a helyi hidro- kvarcit.

A kis mennyiségű anyag ellenére a típusok és a nyersanyag eloszlás egyezik a fentiekben bemutatott Szügy és Bakó határáról előkerült, szintén a késő neolit Lengyeli kultúrához köthető anyaggal.

hidrokvarcit

opál

kárpáti 1 obszidián

kárpáti 2 obszidián

összesen

egyik élén rét. penge

1

1

retusált szilánk

1

1

csonkított szilánk

1

1

szilánk

4

1

19

3

27

penge

9

9

2

20

lamella

2

2

magkő

2

2

hulladék

1

1

összesen

15

1

31

8

55

3. táblázat: Koplány II. Típuslista

Összefoglalás:

A Szügy és Bakó, valamint Koplány határában gyűjtött felszíni pattintott kőanyag jellegében: típusok és nyersanyagfelhasználási stratégia, jól beleillik a késő neolit Lengyeli kultúra eddig elemzett lelőhelyeinek sorába. A hasonlóságok mellett, némi eltérések is adódnak, de ez magyarázható a viszonylag kis mennyiségű anyaggal.

A sok szilánkhoz képest kevés a szilánkon készült eszköz. A pengéket nagyobb mennyiségben munkálták meg, akárcsak Zengővár- kony esetében. Viszont lelőhelyeinken kevesebb a vakaró, inkább a retusált és csonkított pengék jellemzőek. Kaparok, fúrók és fűrészek egyáltalán nincsenek. Sarlófényes penge csak két darab található az általunk közölt anyagban. A sarlófény az éllel párhuzamos, aratókés élbetétje lehetett. (Bácskay 1989, 5-7.)

A magkövek többsége mikropenge és penge- magkő, hasonlóan a Pécsvárad-aranyhegyi lelőhely anyagához. Nyersanyaguk obszidián, mint Villánykövesden és kisméretűek, akárcsak Mórágy-Tűzkövesen. (Bácskay 1989,10-11,18.)

A dunántúli lelőhelyekkel ellentétben a geometrikus mikrolitok hiányoznak anyagunkból. (Bácskay 1990, 63.)

A nyersanyag-felhasználás terén hasonló stratégiát alkalmaztak, mint az Villánykövesden, Lengyelen és Mórágyon megfigyelhető volt. A helyi nyersanyag - esetünkben hidro- kvarcit - mellett obszidiánt használtak nagyobb mennyiségben. (T. Bíró 1990, 26.) Ugyanez a tendencia megfigyelhető a késő neo- litikum folyamán a Dunától keletre eső területeken és az Északi-középhegység vidékén is. (T. Biró 1994, 164. old. 2. kép a) Egzotikus nyersanyagként feltűnik még a hegyikristály és a krakkói jura tűzkő.

A lengyeli kultúra késői, (Mb) már a kora rézkorra datált fázisában eltűnnek a pengék és pengén készült eszközök. Egyik Dunántúli lelőhelyük anyagának tanúsága szerint az obszidián sem játszik már jelentős szerepet a jóval közelebbi radiolaritfajták mellett. (T. Biró 1999, 62.)

(1) Köszönöm T. Biró Katalinnak, hogy a szöveg lektorálását elvállalta.

(2) Ezúton köszönöm Rácz Jenőnek, hogy az anyagot közlésre átengedte a számomra.

79