Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)

APPENDIX. A Lengyeli kultúra pattintott és csiszolt kőeszközei Szügy, Bakó, valamint Koplány határából (írta: Zandler Krisztián)

APPENDIX A LENGYELI KULTÚRA PATTINTOTT ÉS CSISZOLT KŐESZKÖZEI SZÜGY, BAKÓ, VALAMINT KOPLÁNY HATÁRÁBÓL (1) Zandler Krisztián Rácz Jenő (2) terepbejárásai során három, a ké­ső neolitikus Lengyeli kultúrához tartozó lelő­helye vált ismertté Szügy, Bakó és Koplány tér­ségéből. Dolgozatunkban ezen lelőhelyek pat­tintott és csiszolt kőanyagát ismertetjük. A nyersanyagokról Hidrokvarcit, limnokvarcit: a két kvarcit-féleség eltérő módon keletkezik. Mindkettő utóvulkáni tevékenység során, vízben képződik: a hidro­kvarcit források, a limnokvarcit álló édesvizek üledéke. A kőzet üveges csengésű, kissé érdes tapintású, szélein, vékony lemezekben áttetsző. Apró hézagok üregek, erek vannak benne. Szí­ne rendkívül változatos. Az északról érkező fo­lyók völgyében a felső pleisztocén löszfelszínt több helyen szakítják meg pliocén végi nyirok- és miocén hidrokvarcit foltok. (T. Dobosi 1978, 10, 12.) A leletanyag nagyobb mennyiségben cserháti, kisebb számban mátrai változatokat tartalmaz. Galgagyörk és Püspökhatvan terüle­tén a limnokvarcit nagyméretű tömbként for­dul elő, Buják és Bér környékén 8-10 cm vastag réteges-táblás megjelenésű. (Markó 2005, 54.) Mátraháza-Felnémeti típusú opál: könnyen felis­merhető, jól lokalizálható, szemcsés felületű, szürke, barna színű. Egerbakta környékén, a Tó­hegyen fordul elő. (Kozíowski-Mester 2003-2004, 117.) A Felnémet-Egerbakta között megjelenő változat szürke, ezüstszürke, szintén foltosán szí­nezett lehet. Főleg opálból áll, a mátraházi válto­zat magas titántartalmú. (T. Biró 1984,47.) Radioláriás kovapala: szilikátos anyagú kőzet, közepes minőségű, szürke és fekete színben fordul elő, zöldes patinával. A Subalyuk tipi­kus Moustiéri iparának kedvelt nyersanyaga. A Hór völgyében Cserépfalu környékén fordul elő. (Kozlowski-Mester 2003-2004,116-117.) Obszidián: kiömlési kőzet, a neovulkánikus riolit teljesen üveges változata. Általában sava­nyú kőzetekkel jellemezhető, kis mélységből feltörő vulkánosság terméke. Fekete, barnásfe­kete, szürke, ritkán vöröses kőzetüveg, 1 % víz­tartalommal. Mechanikai tulajdonságaiban a kovakőzetekhez hasonlít: jól megmunkálható, kagylós törésű, kemény, kopásálló, átlátszó-át­tetsző. (T. Dobosi 1978,10., T. Biró 1981.) Lelőhelyeinken a kárpáti 1-es (szlovákiai) és a kárpáti 2-es (tokaji) típus fordul elő. (T. Biró 1984,47.) Krakkói jura tűzkő: Tengeri üledékes eredetű kovakőzet, anyaga kovavázas egysejtűek és ko­vaanyagú vázelemeket tartalmazó többsejtű ál­latok felhalmozódásából származik. Maradvá­nyaik vékonycsiszolatban megfigyelhetők. El­nevezés részben az üledék földtani kora szerint (lidit-szarukő-tűzkő), részben az üledékes kör­nyezet vagy az uralkodó ősmaradványtartalom szerint (tűzkő-kovapala, radiolarit-spongiolit) történik. (T. Biró 1984,48.) Kvarcit: a SiCh kristályos módosulata, igen ke­mény, ellenálló. Egyenetlenül törik, üvegfényű. Szerkezete lehet tömöttebb vagy lazább. Ha tel­jesen tiszta, akkor színtelen, de gyakori benne a szilárd (a kvarcnál idősebb ásványok kristályai) vagy légnemű (esetleg víz) zárványok. A gáz- és folyadékzárványok tömege fehérre színezi. (T. Dobosi 1978, 15.) Hazánkban nagyon ritkán szálban álló kőzetként is előfordul. Az eszköz­nyersanyagok azonban kizárólag kavicsformá­ból származnak, ui. a folyók teraszanyaga jó­részt kvarcit a nagy ellenállósága miatt. Sok he­lyen előfordul, változatos korú üledékekben. Megmunkálás, beszerzés szempontjából elő­nyösebb a kavicsforma. (T. Biró 1984, 51.) Hegyikristály: a kvarc ásvány színtelen, drága­kőként használt változata. A teljesen színtelen hegyikristály kémiailag ideálisan tiszta kova­sav képlete Si02. Legfőbb lelőhelyei az Alpok­ban találhatóak. (Koch-Sztrókay 1994, T. Dobo- si-Gatter 1996, 47-48., 50.) Homokkő: üledékes kőzet, a mechanikus üle­dékek csoportjába tartozik. Alkotószemcséi le­hetnek lekerekítettek vagy szegletesek, melye­ket kötőanyag köt össze. Szél, víz vagy jég se­gítségével üledékgyűjtőkbe jut. (Hartai 2003.) 72

Next

/
Thumbnails
Contents