Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)

„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)

Fettich Nándorra emlékének „Megvan az ideje a születésnek és a meghalásnak,

az építésnek, és a kövek szétszóratásának, Megvan az ideje a megkeresésnek, és a megőrzésnek."

Prédikátor könyve 3. 2-6.

SOLI DEO GLORIA

„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA"

OKLEVELES ÉS TEREPBEJÁRÁSI ADATOK A CSESZTVÉHEZ ÉS SZÜGYHÖZ TARTOZÓ EGYKORI KOPLÁNY TÖRTÉNETÉHEZ

1998-ban ingatlant vásároltunk a Nógrád megyei, közigazgatásilag Csesztvéhez tartozó Bakópusztán. Lakóépületünk,1 egy 18. század végi kisnemesi kúria rekonstrukciója kapcsán, a ház körüli földmunkák, és odaköltözésünkig2 a hétvégi telekként használt ingatlan kertművelése alkalmával sok lelet - újkori és koraújkori vas és kerámia mellett, félbetört nyéllyukas kőbalta, balta lenyomatos homokkő csiszolókő, (7. kép 1.) néhány kőeszköz készítésre utaló nyersanyag, (8. kép 1-3, 5-8.) jellegtelen neolit kerámia, La Téne edénytöredékek (16. kép 18.), császárkori cserepek, bikónikus dísztelen orsógomb,3 néhány csont, és kevés 9-10.(?) századi jellegtelen, továbbá késő-árpádkori, és 1416. századi kerámiatöredék - került elő.

Kutatást ösztönző körülmények

Bakópuszta, az egykori curiális település múltját és nevének keletkezését a 20. század végére már homály fedte. A helybeli idősek csak Bakóként nevezik szülőfalujukat, emlegetve, hogy a település a török korban sok más nógrádi településsel együtt elnéptelenedett, (nevének utótagja is erről tanúskodik) és csak a 17-18. század fordulóján települt újra. De az 1,3 km-re, keletre fekvő, hasonló időben és nyilván hason1 Bakópuszta 10-13. Hrsz. 521-522.

2 2003. szeptember

3 A leletek a Kubinyi Ferenc Múzeum (KFM) felújítása miatti költözés során elkeveredtek.

ló körülmények között elhagyott, vagy elpusztult szomszédos faluhely (Koplány) török időkig visszanyúló sajátos hagyománya - elásott kincs és annak keresése - idős adatközlők4 folk- lorisztikus történeteiben fennmaradt, megőrizve a terület hajdani nevét, noha az már évszázadok óta Szügy község határához tartozik. A Koplá- nyi dűlőben fekvő,5 falubeliek által említett Kosz- tolik tetőn, az elmondás6 szerint „török = (török korban elpusztult) templomot is találtak."

Az ásató Gádor Judit szerint az 1970-ben feltárt templom „egy kisméretű rotunda (volt), keletelt, a két körívből kialakított szakrális objektum, hossza 8,5 méter, a nagyobbik körív átmérője 5,5 méter, szentélyének patkóformára

4 Az ásatás is egy 1969. évi kincskereső bolygatást követően indult meg. (Boldizsár Péter szíves szóbeli közlése.) A helyszínen készített felvételek a Palóc Múzeum fotódokumentációjában vannak. A templom körül azóta is fordult elő illetéktelen kutatás.

„Azon a részen van egy kriptály, amely hétévenként megnyílik, ott keresték a kincset. így mondták az öregek." Hugyec Pál (1937) Szügy „A kincskeresőt mindig vágtató lovas zavarta meg, aki az égő falu hírét hozta. A keresés emiatt abbamaradt, de a falu tűz később nem igazolódott." Zvara Irén (1926) Bakópuszta Értelmezés: A kincskereső valószínűleg átkot von magára és a falu közösségére, amely összefügghet az objektum szakralitásával. Mélyebb történeti rétegként elképzelhető a kincskeresés és egy valamikori tűzvész egybeesése.

5 A dűlő már a középkorban betagolódott Szügy határába, ezért a szügyiek, mint régi faluhelyüket tartják számon, tévesen. Jelenlegi tulajdonosa: Kárdási László (Balassagyarmat)

6 Gálcsik János (1947)

5