Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
korábbi határvidéken való jelenlétükből feltételezhető helynévanyag kutatásának sok bizonytalanságot" hordozó volta. Területünk bár kívül esett a Morva fejedelemség határán, de mint laza függésű sűrűn lakott99 100 vonzáskörzettel, és a honfoglalást megelőző lakosság között a szlávval, mint fő alapelemmel, és közlekedőnyelvvel mindenképpen számolnunk kell. Ilyen tömbök nyelvszigetek formájában való fennmaradását, legkorábbi okleveleink helynévanyagának vizsgálata is támogatja.101 Népessége a bomló, kétnyelvű avar- sággal megélte és túlélte a honfoglalást, valószínű hozzájuk köthető a területünket határoló jelentéktelen kis erecske aranytartalmú homokja után kapott Zlatna = Szalatnya neve. Ha a szláv településneveket nem is tarthatjuk minden esetben a települések összlakosságára utaló etnikumjelzőnek, de tömeges előfordulásuk a környezetben, ha a névképződések ideje bizonytalan is, statisztikusan a területen a későnépvándorláskortól szláv nyelvet kontinuusan használókkal függhet össze, amely majd további utánpótlást nyer a tatárjárást követő migrációval, újabb telepítéssel.102 A terület régészeti kutatástörténete Őskortól a római korig Átfogó feltárás vagy szisztematikus terepbejárás nem folyt az érintett területen, ill. annak környezetében, ezért jobbára a talajművelés, vagy építkezések során felszínre került leletek, vagy ezek nyomán folytatott kisebb ásatások alapján lehet egyelőre fogalmunk a korábbi korok lakosságról. A szomszédos Csesztvével kapcsolatosan jegyzi fel a már idézett Mocsáry Antal egy 50 darabos kerámia (urna) lelet együttes megtalálásának körülményeit és réz ékszermellékleteit, amelyet Kálnay Nándor 1884-ben megjelent, Csesztvéről írott monográfiájában103 is idéz. Patay Pál 1954-ben a megye 99 A bizonyított „ Várkony" helyneveinken kívül, pl. BELYTZ- KY ]. 1978. 73-115. Korábbi irodalommal. 1989.19-41. 100 Pest Megye Régészeti Topográfiája Xlll/2. 1993.13. 101 MESTERHÁZY K. 1996.870. KR1STÓ GY. 2000. 2003 27-30. 98. i°2 KRISTÓ GY. 2000 103 KÁLNAY Nándor 2004. 9. régészeti emlékei között számon tartja104 a Szügy-Bakó határszakaszán (feltehetően az általunk azonosított területen) 1936-ban talált óriás méretű nyéllyukas kőbaltát105 (ltsz: KFM 50.443. 6. kép) és a szügyi Simonyi Dénes földjén talált ellentett élű rézcsákányt. Kalicz Nándor a lengyeli kultúra lelőhelyét azonosította Patvarcon, a falubeli pincesor feletti Öreg-Hra- distyán. (közöletlen, említve BÁNFFY 1997. 14. 19. 7/3 kép.) Az 1960-as évek végén a helyi termelőszövetkezetben dolgozó, a régészet iránt érdeklődő Horthy István (ma kollégánk) késő neolit (lengyeli) és késő bronzkori (Kiatice) lelőhelyeket talált, melynek bejelentése után először 1984- ben T. Dobosi Viola és Tárnoki Judit folytatott ásatást106 a Stalák dűlőben, majd 1989-90-ben Kató Sára.107 A csak részben feltárt területen kívül 2006-ban további lelőhelyeket is azonosított Bácsmegi Gábor és Guba Szilvia Horthy Istvánnal a Csesztve régészeti hatástanulmány készítésekor az Öreg szőlőkben és a Miklós völgy több helyén, valamint Csesztve faluban. Tankó Károly108 a kelta emlékeket kutatva, az 1965- ben Balassagyarmaton talált kardot elemezte a megyei múzeumi évkönyvben, melynek legutóbbi számában Prohászka Péter109 hívta fel a figyelmet a Bécsben őrzött, 1837-38-ban Szügy- ben és Balassagyarmaton talált 4-5. századi solidus leletekre. Késő-népvándorláskori, honfoglalás és árpádkori lelőhelyeink Témánkkal kapcsolatosan megkülönböztetett figyelemmel kell kezeljük, az 1904-ben a csesztvei evangélikus iskola110 udvarát határoló homokdomb (evangélikus öreg-temető délkeleti vége) levágásakor előkerült három csontvázat, amelyet a publikáló111 a mellékletek alapján „magyar őstemető"-ként (3. térképtábla) azonosított, de io4 patAY Pál 1954. 17. In: Nógrád megye műemlékei (szerk.: GENTON István) i°5 A kobaltét Hronyec Sándor szügyi gazda találta, (hossz: 20 cm, szélesség: 10 cm magasság: 8 cm, súly: 2810 gr 306 T. DOBOSI Viola Régészeti Füzetek 1985. 9. sorszám DOBOSI-TÁRNOKI 1987 107 KATÓ Sára Régészeti füzetek 1991. 6. sorszám los TANKÓ 2004. 217-224. 109 PROHÁSZKA 2007.195-197. no KÁLNAY Nándor 2004. 93-96. in NYÁRY Albert Arch. Ért. 1904. 359 26
