Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
Település- és birtoknévváltozások Az 1286/1288-ban kelt oklevél56 számunkra nem csak azért érdekes, mert Bakófalu nevének első írásos említését találjuk benne, hanem mert elénk adja a településnevek változásának egy lehetséges forgatókönyvét, amikor egy korábbi település nyer új nevet. Esetünkben nem új sem a birtokos, sem a falu, hiszen az 1282- ben dúlással háborgatott település feltehetően nem volt más a felsorolt családok alapján, mint (felső) Koplány az érintett három serviens, továbbá udvarháza környezetében élő 9-10 földműves-szolga családdal. A jogfosztott személyt rangban követő birtokos megnevezésével képződik az új név, amely ez esetben egy korábbi (királyi jelenlétben adott) osztatlan birtokadomány kényszerű bontásával és nevesítéssel az új birtokost biztosította és az adminisztráció pontosságát szolgálta, s egyben a jogi háttér természetes differenciálódásának fejleménye. A legjelentősebb birtokos, mint „felelős vezető említése" pedig analóg a sok nemes által lakott szomszédos Szüggyel is, amelyet az oklevelek (ennek ellenére) Szügyi Miklós fia András falujának mondanak. Egy 1420-as, későbbiekben tárgyalandó oklevél határleírásában Bakófalut Koplyanként, Fel- sőw Kopplyánként, míg testvértelepülését, a valószínűsíthetően a 13. század második felében újraépülő, Meney továbbélő birtokközpontját a körtemplommal, Alsó Koplyánként nevezik meg. A későbbiekben ez utóbbihoz tartozó területegységet egy Zsigmondkori oklevél (Dl 46 469 1393) Paplwka-nak vagy Kiskopyan- nak is mond.57 E kisebb területegység feltehetőleg népetimológiás úton nyerte pejoratív ízű nevét azáltal, hogy azt (1286-87 között) Tamás váci püspök rövid birtoklása idején összekapcsolták egyházi hivatásával. így egykori jelenléte a területen birtokrészének egy darabját kitevő szűk, vízforrásokban bővelkedő, erdős, mély vízmosásokkal tagolt, vadállományban gazdag, keskeny völgy elnevezésében, mint a „Pap-luka" tovább hagyományozódott a közösség száján58 és az oklevelek által. se SZENTPÉTERY I.-BORSA 1.1961. 371. 57 JELI F. 1994. 30. 58 Szklenár István (1947) csesztvei lakos, akinek a felesége a szügyi tsz-irodán dolgozott, ismerte a nevet és a birtokrész helyét. A kollektivizálás előtti utolsó elnevezése: „Hanzély akácos" volt. Más feloldása is lehetséges a Alsó-Koplány és a Meney család a 13-14. század fordulóján Meney (Endre fia) Endre 1269-től a vármegye főként a nógrádi vitézekből, várjobbágyokból kiemelt, adománybirtokokhoz jutó serviensi rétegébe való kerülésével, házasságával, birtokának vásárlás és további királyi adomány útján való gyarapodásával példázza a 13. század második felében azt a nemesi életutat, amit a katonai szolgálat, - ideérkezésekor még mint, Egyed mester vitéze, familiárisa(?) - továbbá későbbi kapcsolatai, leánygyermekei házassága révén is befutott. Halála utáni osztozkodás alkalmával comesként említik. De példázza a királyi hatalom megerősítését célzó intézkedéseket (a trónörökös és király harcában vagy a nagyhatalmú bárók ellenében), hogy a vár és udvarbirtokok odaadomá- nyozásával a várjobbágyokat (a korábbi szolgálat alapú jogi függést földbirtok alapú függéssé alakítva) a maga oldalán tudhassa, amely a 1314. században kiformálódó, új nemesi vármegyéknek is alapjává lesz. 1292-ben Meney Endre két idősebb fia, Sándor és Máté, megosztoztak a szomszédokkal az ilinyi birtokon. A dátum a családfő ez idő tájt bekövetkezett halálát is jelentheti, mivel őt személy szerint már nem említik. Később 1304-ben Bokry Ivánka (Meney Endre veje) tiltja a Cur- vus rokonságot: (a volt sógorokat) István co- mest, és testvérét Endrét a legkisebb Meney fiú, Kunch koplányi és ilinyi birtokainak elnyerésétől. 1305-ben egyezik ki a család, megfelezve a területeket. A bennünket közelebbről érintő koplányi birtokrészt három részre osztják (Dl 402 989). Az északi (Szüggyel határos, ill. szügyi) rész Curvus fiaié, az alsó rész nyugati fele (a rotunda környezetében) Kyngue özvegyé és a lányoké: 1. Erzsébet, Madách fia Pál felesége, (a férj, a Balassa ős Demeter mesterrel III. Endre /1290- 1301/ pártján állt a növekvő főúri hatalommal szemben). Kettejük feltételezhető leszármazottja, a 15. század elején Koplányban feltűnő Or- bonás András felesége, az 1300-ban királyi adonévnek, amennyiben a luka-t szláv rét szóként értelmezzük, amely az adatközlő információja miatt a fentebbi területre nem illik. A határleírásban azonosítható birtokrész feltehető a mohorai határhoz illeszkedő vizenyős rét volt, melyre Hausel Sándor irányította a figyelmem, melyet itt köszönök meg. 17
