Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
en, először (1282 előtt) Moytec, majd 1286-ban Kemény, a következőkben ismertetendő eseményben életét veszti. A fiatal Egyed 1269-et megelőző időben a megkívánható gondoskodás minimumát már megtette feltételezett „első családjáért" azzal, hogy elkérte a királytól a koplányi birtok nagyobb részét, feltehetően megemlítve az uralkodó előtt „szeretője" rokonságát (Bedét és Pált?),52 ezzel számukra is „tisztes jövőt", megbecsülést biztosítva. Az adatok szűkössége ellenére valószínűsíthető, hogy e korábbi „családi" ajándékozásnak időlegesen (fiai nagykorúságáig) alanya, de a Meney félének is protektora, a tárnokmester személye volt, aki ez utóbbi által valamiféle védelmet és kontrollt szervezett első családja számára korábbi megbízható vitézén keresztül. Egyed 1275 után a hatalomért való bárói versengésből kimaradva, politikailag „fajsúlyát" veszti, 1277-ben pedig fiainak átadva a koplányi birtokot, e kapcsolatán túllép. Ezt követően csak öregemberként, füleki birtokosként hallunk róla Nógrádban. Talán nem csak a korszellemnek, hanem „családja" elhagyásának és ezzel részben járó erkölcsi apai kontroll hiányának is köszönhető, hogy 10 év múltával fia, Kemény meggondolatlanul kockára teszi és elveszti életét, becsületét, egyben birtokát, ezzel kiskorú fiai örökségét. Akárhogy is volt, a két Egyed azonosságának biztos eldöntése ma már aligha lehetséges. De Egyed tárnokmester az uralkodók (V. István, Kun Erzsébet és Kun László) legszűkebb kíséretéhez tartozva, 1265-75 között nem csak az ország sorsát, hanem Meney Endre vitézségének elismertetésével V. Istvánnál, - illetve korábban, feltételezett „első családja" és környezete új egzisztenciájának megteremtésével, - a késő Árpád-kori Koplány történetét is meghatározó módon formálta. Sok szempontból talányos személye és hivatala lehetőséget biztosított számára, hogy a katonai, gazdasági feladatain túl, a „királyi jelenlét" tórájaként segíthesse az uralkodó munkáját a hatáskörébe utalt személyek és települések ügyeiben,53 aminek Kop52 Bede és Pál, ill. Kemény osztatlan birtokosok, és a Dl 84.673 alapján házaik és feltehető mansio-ik egy helyen a majdani Bakófaluban lehettek, amelyet a 13. századi kerámialeletek nagy száma is valószínűsít. 53 ZSOLDOS A.: királyi jelenlét bírósága, királyi udvar és királyi kúria szócikkek, (Korai Történeti Lexikon) lány esetében, talán személyes indítékait is sikerült megfigyelnünk. Hatalmaskodás Koplányban Már II. András felelőtlen országlásától, majd IV. Béla és V. István viszálya következtében jelentkezik az országban az anarchia, amely Kim László uralkodása következményeként egyre parttalanabb lesz. A főúri csoportok hatalmi törekvése a királyi tekintély rovására, a bomló udvar és várbirtok rendszer, a birtokok és hivatalok odaadása és visszavétele az erőviszonyoktól függően, részben mutatója az erkölcsi hanyatlásnak, mely többek között a mindennapok szintjén elharapózó hatalmaskodásokban, erőszakos cselekményekben is testet öltött. A kisebb települések főként szolga ill. földműves vagy állattenyésztéssel foglalkozó védtelen lakossága volt leginkább közvetlen kitéve az effajta atrocitásoknak, de mint esetünk mutatja, a birtokosok, nemesek is feltűnnek áttételesen a károsultak között. Ilyen esemény rendezése, a sértettek kártérítésének megtörténtéről szóló dokumentum az 1282-ben megfogalmazott levél (Dl 84 673), amelyben Egyed fia, Kemény (testvére, Moytech nincs említve) Bode fia Bakó (már nem az apa) és Pál fia Péter elismerik, hogy Gurk fia Dénes,54 valamint atyjafia, Ti- burc és sógoruk Márton, a „destructio"-ért = dú- lásért, rontásért elégtételt adtak. A levél nem említi a sérelmeket, sem a kár mértékét, csupán az eset megtörténtére és annak elrendezésére utal. A kifejezés valószínűleg településen történt káreseményt jelez, amely az említett családokat, vagy háznépeiket érintette Koplánynak e részén. (Az 1269-től a területen, Alsó Koplányban élő Meney családot nem.) A nevek közül Pál fia Péter neve új, akinek említése alapján háromban állapíthatjuk meg azon családoknak a számát, akiknek birtokrésze az 1277-es osztozkodáskor a terület nyugati felére esett. Ezek közül Egyed családja választható el „származásuk" miatt. A másik két család rokoni összetartozása nem bizonyítható, de egy későbbi 1420-as adat alapján, amikor az egész, korábban „Bakó és Pál fia" családok bir54 1287-ben a Sáros megyei lengyel határon fekvő Rodona nevű föld részbirtokosa, amikor a királyi kegy elhatárolódást tesz lehetővé a cseh király elleni és a Hód tavi csatában teljesített szolgálataiért, testvéreitől és a királyi halászoktól. 15
