Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

DOKUMENTUMOK Balassagyarmat ’56-os eseményeiről

Dokumentumok ugyanis azt hiszem, hogy ezek nem engedtek volna tovább bántalmazni. Azt nem tudom megmondani, hogy hol és hová ütöttek, nem tudok visszaemlékezni, olyan idegállapotban voltam, hogy a halált kívántam. Részletekre már nem tudok visszaemlékezni. Ütlegelés közben azt akarták velem elismertetni, hogy én a népköztársaság megdöntésére szervezkedtem. Azért ütlegeltek, mert ezt nem voltam hajlandó elismerni. A jegyzőkönyv felvétele alkalmával ütés nem történt, azonban a géppisztolyt rám fogták, illetve rám fogta Németh hadnagy. A jegyzőkönyv-felvétel ideje alatt a gumibottal állandóan a testem mellett suhintott, ez a jegyzőkönyv is tulajdonképpen kompromisszumos. Egyrészt ő gépelte a jegyzőkönyvet, és így nem tudtam, hogy mit ír, másrészt minden egyes szóért hadakoznom kellett, mert ő mindig másképp akarta felvenni a jegyzőkönyvet. Örültem, hogy néhány esetben eredményes volt a hadakozásom. A géppisztolyt Németh hadnagy akkor vette elő, amikor a jegyzőkönyvelés során a fegyverről volt szó, kérdezve azt, hogy az enyém volt-e a géppisztoly. Minthogy rám fogta a géppisztolyt, olyan állapotba jöttem, hogy sírógörcs jött rám, majd a géppisztolyt letette az asztalra, felém fordítva. Én az írógépasztal mellett ültem, amikor egy-egy gondolatot kifejező vallomásommal ő nem értett egyet, akkor vagy a géppisztolyhoz, vagy a gumibothoz nyúlt, és azzal fenyegetett. Emlékezetem szerint egy alkalommal a jegyzőkönyvezés alatt rosszul is lettem, ájulásszerű tünetek fogtak el. A salgótarjáni ütlegeléseknek is nyoma volt, mégpedig néha az egyik arcom kétszer olyan volt, mint a másik, más alkalommal a fülem nyúlt meg, vagy dagadt meg a térdem. Csontig hatoló, a csonthártyát is roncsoló sérülésem volt. Az izomzat a lábamon még mindig fáj. Ma már ezeknek az ütlegeléseknek nyoma a testemen nem látható. Csak a herémmel van baj, ugyanis ezt térddel és lábbal is rúgták és csavarták. Salgótarjánban egy alkalommal Kiss Sándor ügyész is benyitott a Boné hadnagy szobájába, ahol kihallgatáson voltam, és neki is látni kellett az arcomon vagy a fejemen a sérüléseket, mert rám nézett. A salgótarjáni ütlegelésekről tudnak a volt cellatársaim. Mégpedig: Kiss Béla zagyvapálfalvai, üveggyári dolgozó, Varga Jenő Salgótarján, Május 1. út 26. szám alatti lakos - jelenleg elítélt a megyei börtönben -, Junghansz Károly Bodajk községből való személy, Engel Béla Pécs, Sztálin út 26. sz. alatti lakos, Jakab Miklós salgótarjáni lakos - aki jelenleg a megyei börtönben van -, Romhányi Rudolf balassagyarmati lakos, Havaj B. Ferenc, szintén balassagyarmati lakos. A salgótarjáni kapitányság épületében a Rozgonyi Aladár ügyész úr előtt ezeket a megveréseimet szóvá tettem, illetve mondottam neki, hogy több alkalommal súlyosan bántalmaztak, vallomásra kényszerítettek. Ezt követően még egy alkalommal szóltam neki a megyei kapitányságon, egy alkalommal itt, a megyei ügyészségen, harmadszor is szintén itt, a megyei ügyészségen, hogy foglalja jegyzőkönyvbe a fenti panaszomat. ígéretet tett rá, hogy a legközelebbi alkalommal jegyzőkönyvbe fogja foglalni, legutóbb akkor volt ez, amikor kihir366